Miért mondják azt, hogy introverált és extroverált között nem működhet a párkapcsolat, amikor inkább az extroverált félnek kéne visszavennie a pörgésből?

Roviden: ha en egy nyulbela vagyok, egy olyan szurke kiseger, h a nevemet se tudjak, legyen mas is.

Mert itt gykn az introsok ilyenek. Nem pedig szimplan visszafogottabbak.

Már bocs, de mégis miért kellene bárkinek visszavennie az alap személyiségéből? Kérdezem ezt úgy, hogy egyáltalán nem vagyok ilyen hű de extrovertált, mint amiről írsz.

Egyébként simán kijöhet egymással két ilyen ember, ha nem próbálják magukhoz idomítani a másikat és nem erőltetik a másikra a saját életsítlusukat. Ha az egyik nem akar kimozdulni, ne tegye, de semmi joga elvárni, hogy emiatt a másik is üljön otthon, teljesen abszurd. A legjobb viszont tényleg az, ha hasonló a hasonlót keresi és nem arra számít, hogy majd a másik hozzá igazodik vagy épp majd ő nyomja el a személyiségét más miatt, ennyit egy szerelem se ér hosszútávon.

Szerintem mind a két félnek közelednie kéne a másikhoz.

Az introvertált mozduljon ki többet, az extrovertált pedig kevesebbet, mint szeretne.

De egyébként extrovertált lány és introvertált fiút még nem is láttam összejönni, fordítottját igen.

Szerintem ez nem olyan dolog, amiben egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy az extrovertált félnek kell változtatnia vagy alkalmazkodnia az introvertálthoz csak azért mert, általánosságban "azok a párkapcsolatok a legharmonikusabbak, amik nyugodtak, békések, nem pörgősek és a partnerek a fenekükön tudnak maradni". Először is ez egy általánosítás, nem érvényes az összes párkapcsolatra. A másik dolog meg az, hogy ezek olyan dolgok, amik a személyiségből fakadnak, nem feltétlen kell a médiára fogni, hidd el, hogy mindig voltak meg lesznek is olyan emberek, akik szinte mindig pörögnek, ők ilyenkor érzik jól magukat a bőrükben. Nyilván introvertált személyként nehezebb megérteni, az extrovertált személyt és fordítva.

Nem lehet elvárni senkitől, hogy változtasson a személyiségén, inkább olyan embert kell találni, aki hozzánk hasonló.

Senki se fog változni azért, mert te úgy jobbnak látnád.

Én a párommal sose maradunk nyugiban. Ide-oda megyünk, kipróbálunk minden programot, ismerkedünk, utazunk...

És szerinted ez a rossz kapcsolat?

A gyakorlatban nem működik hosszútávon, mert nagyon eltérő személyiség, életszemlélet, érdeklődési kör, szociális kapcsolatok - még a minden napi rutin is más, más világ.

Ilyan esetekben működik, ahol nem nagyok a különbségek, nem 2 véglet.

Viszont teljesen beteg és taszító az a felfogás, hogy barmelyiknek is alkalmazkodnia kellene olyan olyan életvitelhez, amivel nem tud azonosulni.

Egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, hanem más.

Annyi az egész, hogy olyan párt keress, akivel hasonlóak vagytok nem különbözőek.

Az is beteg és taszító elgondolás, hogy normális és harmónikus kapcsolat csak introvertáltak között lehet.

Harmónikus és normális kapcsolat hasonló emberek között jellemző, akik nem akarják a másikat megváltoztatni.

Abszolút hibás szembeállítani a békést és a pörgést is.

Egyébként mitől normális és harmónikus egy olyan kapcsolat, ahol az egyik meg akarja változtatni a másik felet, az meg felasja az identitását???

EZEN a hozzáálláson kellene változtatni.