Tudom, hogy nem érdeklem mégis mindig reménykedem. Ti mit tennétek?

Váltottam egy ilyen miatt, és nem bántam meg.

Amikor már a munkám rovására ment, illetve mások számára is teljesen nyilvánvaló volt (sírógörcsök munkaidőben, stb.), akkor egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem. Életem egyik legjobb döntése volt.

Ne hagyd magad, hódítsd meg!

Ha a legkevésbé sem érdekelnéd, akkor nem írna rád messengeren és kerülne, mint a pestist! Szerintem csak te könyveled el eleve esélytelenként az egészet.

A jó munkahelyeket meg kell becsülni, főleg ebben a sz..ros országban. Az ilyen szituknak talán az a titka, hogy módot találj arra, hogy a lehető legkevesebbszer kontaktálj az illetővel.

Ha lehet, ülj el máshova, figyeld ki, mikor, merre lézeng a cégen belül és kerüld azokat a helyeket.

Ez lehet első hallásra hülyeségnek hangzik, de ha ezt sikerül pár hónapig nyomatnod, akkor már lelkileg lenyugszol annyira, hogy nem lesz olyan impulzív, ha bele belebotlasz, ja, illetve a legfontosabb, éld az életedet és keríts egy kapcsolatot magadnak.

#4

Ebben a sz..ros országban (melyik ország nem sz..ros mostanában szerinted?) olyan munkaerőhiány van, hogy kőműves segédmunkástól villamosmérnökig lasszóval kell fogni a munkaerőt mindenhova. Tehát a jelenlegi helyzetben, főleg, ha magasan képzett az illető (abból, hogy jól fizetett munkája van, erre merek következtetni), senkinek nem lehet gond másik munkahelyet találni, ha nyomós oka van rá.

Talán nem gondolnád, de az egyik leggyakoribb ok, ami miatt emberek munkahelyet váltanak, az ilyen szívügyek.

A szívügy érhető, ha már össze is jönnek és aztán csúnya vége lesz, de ilyen ábrándozások miatt botorságnak tartom a munkahely váltást.

Ja, van munkaerőhiány, de egy új munkahely is nyűg, nem biztos, hogy jó, beválik, jófejek-e az emberek, lehet ez a kérdés egy 10. indok munkahely-váltásra, de csak emiatt, pfff...

7

És te kerested őt elégszer? Elhívtad valahová? Találkozni a munkahelyen kívül? Lehet csak nem mer lépni, vagy ő is azt gondolja rólad, hogy nem érdekled. Hidd el, a férfiak nem írnak "csak úgy". A munkahely és a közös hobbi meg jó ürügy arra, hogy keressen téged.

Ne legyél bátortalan, járj a végére, hogy van-e ebben valami vagy sem! Ezeket egyébként nőként írom neked.

Nekem régen annyira tetszett az egyik kollégám, hogy amikor tudtam vagyis láttam, hogy az épületen belül van, nem tudtam nyugodt maradni. Állandóan ideges voltam, féltem, hogy váratlanul mikor futok össze vele, ilyenkor teljesen leblokkoltam :D De szép is volt, kár, hogy vége.

Kérdező nekünk elváltak útjaink, így nekem könyebb volt őt elengednem.Nem voltunk kapcsolatban sem,csak munkakapcsolatban, bár én többnek is örültem volna. :D