Téged mi pozitívval lepett meg a társas élet? Hozott elég előnyt a szingliléthez képest?

Társas élet alatt arra gondolsz, hogy együtt élni valakivel, vagy arra, hogy van valakid?

Mert az előbbi még nem igazán volt, az utóbbi pedig megmutatta, hogy milyen boldognak lenni.

Nekem csak előnyt hozott a szingliléthez képest. Igazán felszabadult, boldog tudok lenni, mélységeiben megismertem magam is a párom mellett, meg persze, csomó olyan programra megyünk el, ahova barátokkal azért nem biztos, hogy elmennék (pl libegő, wellness, ilyesmi). Most így, karácsony közeledtével meg megmutatja, milyen az igazi meghitt, családi élet, nekem nagyon rideg, elutasító szüleim voltak, akikkel a karácsony is egy kellemetlen, gyomorgörcsös, rideg esemény volt, amin jobb mielőbb túllenni, mert csak a baj van vele. Most meg, teljesen más, tulajdonképpen megismerem, milyen az, ha az embernek (támogató) családja van.

Persze, én alapból nem szerettem sose szingli lenni, folyton azon erőlködni, hogy mindig a legjobb oldalam mutassam, mert "mi van ha..", és soha egy percig sem elengedni magam, mert folyton ott volt a gondolataimban, hogy most akár a párkereséssel is foglalkozhatnék (kb mint egyetemen vizsgaidőszakban nem tudtam nyugodt lelkiismerettel megnézni egy filmet, mert tanulni kell- alapból a párkeresés nekem amúgy is ilyen vizsgaidőszakos stresszes, nyomorult időszak volt). Én nem is igazán éreztem magam jól sosem egyedül, persze, elvoltam, barátokkal mentem ide-oda, alapvetően nem utáltam az életem, csak azért jobb így, hogy van párom. Engem inkább felszabadít a kapcsolat, és nem kalitkába zár.