Huszonegypárévesek! Ti min szoktatok veszekedni/ vitatkozni a párotokkal?

Azon, hogy ő akarja az első gyereket olyan 25-26 évesen maximum, én viszont saját magam 30 éves kora előtt nem nagyon. Amúgy álom lenne egy ilyen nővel, tehát nem rossz ha egy nő fiatalon akar gyereket, csak túl kicsi köztünk a korkülönbség és így nem jön ki a matek. Másfél éve vagyunk együtt és esélyes hogy egyszer emiatt fogunk szétmenni, de most olyan jó együtt, hogy nem akarunk még annyira erre a különbözőségre gondolni és próbáljuk a jelent élvezni. Mindketten egyetemisták vagyunk.

23/F, 22/L

Soha semmin. Igy ahogy mondom.

Pedig mindkettonknek eleg eros a szemelyisege.

Csak nagyon osszeillunk.

6 eve egyutt es mar hazasok vagyunk. 23F 23N

Hát gondolkoztam egy ideig de nem igazán jutott eszembe ilyen dolog. Igazából mióta összeköltöztünk nem veszekszünk. Előtte 2 évig 80 km-re laktunk egymástól, ebből voltak konfliktusok. Leginkább azért, mert mindketten a másiknak akartunk jót, és a saját dolgainkat félredobni, hogy elmenjünk a másikhoz. Tehát mondjuk párom mindig "lecseszett", mikor lemondtam a vasárnapi 1800 forintos órabéremről, és meló helyett inkább mentem hozzá. Természetesen örült, hogy mentem de azért jót akart nekem, hogy legyen több pénzem.

Ezen kívül szinte semmin nem veszekedtünk soha. Annyira egyformán gondolkozunk, hogy nem nagyon vannak nézeteltérések. Meg mindketten annyira a másik érdekeit nézzük, hogy abból sincs vita, hogy valaki valamit nem csinál meg. Kisebb dolgok nyilván vannak amikor mindkettőnknek rossz napja van, de ezek ilyen kis 5 perces agymenések maximum.

Azon hogy néha mikor komolynak kellene lenni akkor mar.háskodik, meg néha nem érzi a határokat.

Meg hogy ha fáj valami tartogatja és nem mondja, csak némán szenved amit én utálok, merz én azonnal mondom h nekem mivel van bajom.

Egy dolgot kivéve semmiben sincs nézeteltérésünk a párommal, de azt az egy dolgot is meg tudjuk beszélni, mint egyébként minden mást. :))

Ez a "probléma" pedig az, hogy ő tehetősebb szülők gyermeke, ezért számára az a normális, hogy minden évben tengerparti nyaralás, wellness, síelés, fesztiválok, külföld. Ezekre egyáltalán nem sajnálja a pénzt, határ a csillagos ég.

Én viszont jóval szegényebb családból származom, nem igazán voltam még külföldön sem, nem is vágyom annyira el. Dolgozni szoktam nyáron, ill. a téli vizsgaidőszak végén (egyetemisták vagyunk), de a keresett pénzt félreteszem és abból éldegélek a következő szünetig, esetleg veszek magamnak egy-egy minőségi ruhát vagy befestetem a hajam. A kirándulásokra jóval kevesebbet tudok félretenni, amit ő nem ért, mert inkább jár olcsóbb, kevésbé minőségi ruhákban, de a nyaralás során 4-5 csillagos étterembe vihessen el (kép vagy ilyesmi nem készül, csak egyszerűen ő ezt szereti).

Nekem viszont sajnos van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy a büszkeségem nem engedi, hogy meghívjanak a férfiak erre-arra, ami ezt a szituációt sokkal nehezebbé teszi.

Amikor megismertem, már az első randin ragaszkodtam az összeg felezéséhez, ha pedig meghívott, a következő kört én álltam. Kicsit kellemetlenül érint, ha valaki fizet nekem dolgokat, ezért neki sem szeretem hagyni.

Ez neki egyébként tetszik amiatt, mert tudja, hogy nem a pénzéért vagyok vele, viszont annyiból meg kellemetlen, hogy lemond miattam a luxusról és beéri "fapados" közös nyaralásokkal.

Szóval elég érdekes a helyzet, de nagyon szeretjük egymást, egy ideje már működik is a dolog. :))

21/N, 23/F