A páromra néztem és nagyon furcsa érzés fogott el. Mi lehet ez, mással is előfordult már?

Ja és #1-es:"Ne magányként fogd fel, hanem megváltásként"

Ezt a mondatot mire alapozod?Nem ìrt semmilyen negatìv hatást a kapcsolatában.Erre mondják hogy a hal maradjon az úszásnál,ne akarjon fára mászni.Ha nem értesz valamihez inkább ne szólj hozzá.

Ezt csak azért mondom mert látom hogy minden kérdéshez odaböföggsz valami értelmetlen hülyeséget.

Ez pontosan úgy hangzik, hogy valakit kivágnak, mint a macskát hamarosan....

32/f

#4 Bocs, elfelejtettem, hogy a GYK a te kis játszótered. Ezúton kérek elnézést, hogy nem kértem engedélyt a belépésre :D

Véleményem ugyanúgy lehet, ahogy neked is. Nekem szemet szúrt a "magányos vagyok" és az egész szöveg búskomor volta, de valószínűleg te az a fajta nő vagy, aki a kommunizmusban gyökerező meghunyászkodó, mindent lenyelő, továbblépni képtelen női szerepben érzi jól magát. Mások viszont boldogságra vágynak, és esetleg nem félnek tenni is érte, még ha az szakítással jár is...

#6 Nem ìgy értettem.Nem az én kis játszóterem,és elnézést de mostmár abban sem vagyok biztos hogy neked cìmeztem a szavaim :D

Egy női kommentelő van itt szintén 68%-on az ő hülyeségeit lehet olvasni a kérdések nagyrészénél,de legtöbbször látszik hogy azt sem tudja merre van arcal

Velem elofordult hasonlo.

4 eve voltam mar a parommal, 1 eve hazas amikor egyszer raneztem, es bevillant a gondolat, hogy ki ez, mit keresek en emellett az ember mellett.

Meg 4 evig eltartott mire rajottem, hogy ennek a kapcsolatnak abban a pillanatban vege volt.

Igen, velem is előfordult és nagyon jól írta az egyik hozzászóló, megelőzte egy nagyon mélyrepülős időszak.

10 évig éltem mellette. Szerelmes voltam belé, hol őrületesen, hol megnyugodva, de folyamatosan 8 éven át. Aztán jött egy óriási konfliktus és ő a konfliktusokat úgy oldja meg, ha nem tud megoldást, hogy elhidegül, félrevonul, ebben az esetben én sem tudtam megoldást, 1,5 évig éltünk egymás mellett idegenként, míg fel nem bukkant a harmadik, mégpedig az én oldalamon. Nem csaltam meg, de nem csak rajtam múlt, mert én már rég nem éreztem magam házasnak, csak a gyerek miatt nem gondolkoztam válásban. A férfi, akibe beleszerettem, elég csúnyán játszadozott velem, a szívemet rendesen összetörte, bár törvényszerűen ez történik mindenkivel, aki házas létére szerelmes mer lenni.

A lényeg, hogy a férjem olyan idegenné vált. De olyan szinten, hogy már nem értem, honnan volt bennem az a bizonyosság, amikor összeköltöztem vele, amikor igent mondtam neki és ami még durvább, gyereket szültem tőle. És emlékszem még, nem volt régen, 4 éve, hogy hányszor gyönyörködtem bennük, a kislányomban és az apjában és gondolkoztam azon, hogy mindig rájuk vágytam, erre a kis családra, olyan megbékélés érzésem volt, hogy bennük megkaptam mindent, amire egy nő vágyhat és milyen jó túl lenni a párkeresés időszakán.

És most egyszerűen idegen, és úgy érzem, sosem ismertem. Ez az érzés a konfliktusnál kezdődött, de amikor beleszerettem másba, akkor vált igazán erőssé.