Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek a zenei ízlés mennyire meghatározó egy kapcsolatban?
Mit gondoltok mennyire személyiséghatározó az hogy milyen zenét hallgatunk,és hogy mennyire számít az hogy ugyan milyen zenét hallgat az akit megismerünk?
Mik a tapasztalatok?Azoktól kérdezem akik nem csak emberismerők hanem hosszabb kapcsolatai is voltak.
Tudom nem feltétlen másabb egy ember azért mert más zenét hallgat,különbözünk,de valahol bennem van az hogy aki szeret nagyon egy vagy több zenei irányzatot,azért valamennyire afelé irányul a személyisége is.
Mit gondoltok erről?
Nekem például van olyan tapasztalatom hogy egy más zenei ízlésű emberrel sokkal jobban kijöttem a kapcsolatomban,mint például azzal akivel,szinte egy a zenei ízlésem.
Persze ez változó lehet,de azért szeretném tudni hogy másoknak mik a tapasztalataik?
Máshogy gondolkozik egy kicsit az ember egy kedvelt irányzat miatt is vagy legalábbis a személyiségéről is árul el valamit szerintem.
A zene hatással van a gondolkozásra,az agyra nem?
Jó tudom valahol én is úgy vagyok vele hogy hiába hallgat ilyen vagy olyan zenét,ettől függetlenül a személyisége nem másabb az illetőnek,de valami alap személyiségi jellemzőt csak ad a kedvelt zenei irányzat(tok) nem?
a férjem a hörgőset szereti, én a tinglitanglit.
nagyon jól érezzük egymást.
a személyiségünkhöz nem sok köze van a zenei ízlésünknek: ő egy kifejezetten szelíd ember, én meg rengeteg kortárs szépirodalmat olvasok.
En szakitottam azert mert a kocsiban ha mast hallgattunk mint a tankcsapda vagymi ami alja szovegezesu zene akkor inkabb kikapcsoltatta a zenet.
Rock koncertekre se megyek kotta reszegre se iszom le magam es igy nem ereztem hogy mellettem egy ilyen holgy jo lenne.
De nagyon nem szamit.
én nem kezdek olyan emberrel akinek nagyon eltérő a zenei ízlése mint nekem.
főleg ha ez a élete meghatározó elmeként szolgál, öltözködés, viselkedés stb.
volt már hogy csak azért nem jöttem össze lánnyal mert echte rocker volt, a beszéde és az öltözködése miatt teljesen kiábrándultam belőle. pedig alapjában aranyos és jó fej volt és ő volt aki kezdeményezett nálam, de a barátai állandóan belevitték ebbe a rocker-punk világba (pia, cigi, káromkodás) arról nem beszélve hogy nyáron az 50 fokban fekete farmerban meg bakancsban volt állandóan.
szóval van egy határ, ami még belefér de azon túl szerintem semmi értelme két teljesen különböző zenei stílusú embernek összejönnie.
Nem tudom, hogy mennyire meghatározó. Nekem nincs konkrét ízlésem és kevés olyan zene van ami tetszik. Általában úgy vagyok, hogy egy zene, ha tetszik akkor meghallgatom sokszor, de ez még egyáltalán nem garancia arra, hogy az együttes/énekes többi száma is olyan lenne számomra ami tetszik. Én ezen a téren fura vagyok, mert igazából nagyon kis mértékben szeretem a zenét. Nem volt még ebből konfliktusom sem, csak furán néztek rám amikor én elmondtam, hogyha lehet választani akkor inkább a csendet szeretem, mintsem a zenét. Ez főként azért is lehet, mert rossz a hallásom és a zajokat sem szeretem. Így én igazából ritkán és keveset hallgatok zenét. Ebből kifolyólag nekem szinte, majdnem teljesen mindegy, hogy mit hallgat a másik, csak az lenne zavaró számomra, ha rengeteget szólna hangosan a zene, ha már együtt élünk.
Fiatalabb korban egyébként sokkal meghatározóbb volt ez, bár lehet még most is az, csak én nem vagyok már fiatal. Akkor a zene sokkal inkább meghatározta, hogy ki kivel mit csinál.. Gondolok itt a 2006 körüli időszakra amikor mindenki Emo, Rocker, vagy Rapper akart lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!