Miért élnek még mindig ezek a sztereotípiák a tapasztalatlan/szűz emberekkel szemben?

1. Mivel nem tanulta meg, milyen egy párkapcsolat, ezért problémás lesz.

Mivel minden ember más ezért nem számít annyira, hogy voltak e kapcsolatai vagy sem. A jelen párkapcsolatból kéne azt megtanulni, mint mondjuk hogy mit szeret a másik, mivel lehet boldogabbá tenni és ott van a komprumisszum kérdés is. Inkább érettség és felelősség tudat kérdése ez, mintsem a tapasztalatoké.

2. Nem lesz jó az ágyban.

Ezt senki nem tudhatja előre. A szexualitásnál elsősorban nem a gyakorlottság és a teljesítmény számít, hanem az odaadás a figyelem, kommunikáció, közös élvezetekre való törekvés. Ha elsőre nem lesz tökéletes akkor majd később biztos jobb lesz. Az már gond, ha valaki elsőre teljesíteni akar, mert ez akarattal nem fog összejönni.

3. Aki 25 év felett még szűz az defektes és szégyelni való.

Nincs semmi szégyelni való ebbe és nem mindig az egyén tehet arról, hogy nem találta még meg a párját. Ezer oka lehet ennek, ilyenkor empatikusnak kéne lenni a másikkal az ítéletek helyett. Én is 25 év felett találtam meg a páromat és nem érzem magam emiatt defektesnek. Egyszerűen csak így alakult.

4. Nem akarok tanítónéni/bácsi lenni.

Ez egy elég nagyképű kifejezés, mivel saját magát a hierarchia csúcsára helyezi, a másikat az aljára ahol csak egy büdös kölök a másik. Ilyenkor az illető azt hiszi, hogy ő már mindent megtapasztalt és mindent tud mindenkiről az ágyban is profi. Itt magával ezzel a hierarchikus hozzállással van a gond és nem kezeli egyenrangúnak a másikat. Nem kéne senkit másként kezelni csak, mert esetleg nem volt még szerencséje.

5. Női szüzességnek van érteke a férfiének csak hátránya van.

A szüzesség senkinek se érték se hátrány az csak egy állapot, senki se lesz ettől, több vagy kevesebb. Túl nagy dobra van verve a szüzesség és verseny helyzetet teremtenek ezzel, holott semmi szükség nincs versengésre. Mindenki akkor szexeljen amikor eljön az a megfelelő személy.

6. Egy tapasztalatlan ember tini szinten marad.

Az ember személyisége folyamatosan változik, ha akarja, ha nem. Persze vannak olyan emberek, akik huszonévesen úgy viselkednek, mint 14-15 évesek, de ennek semmi köze nincs ahoz, hogy volt e párja vagy nem.

7. Nem élte ki magát ezért egyszer biztos elhagy.

Ez teljesen személyfüggő. Vannak olyan emberek, akik nem tudják értékelni a másikat csak eldobható cipőnek nézik és az első probléma után a kukába dobják. Ez megint csak személyiség kérdése, attól, hogy valaki szexmániás és fűvel fával kiélte magát nem biztosíték arra, hogy egy jó partner lesz.

8. Munkahelyeken is azt nézik ki mennyire tapasztalt.

Teljesen más kategória a kettő. Ha valaki mondjuk agysebész akar lenni akkor persze, hogy tanulás és gyakorlás nélkül nem lehetne rábízni egy műtétet. A párkapcsolat messze nem ilyen ott az ember személyisége, szeretete, odaadása, empatikussága, emberségessége számít. Aki a párkapcsolatokat materiális teljesítménybe méri az nem volt még szerelmes nem szeretett igazán senkit csak érdekből volt neki kapcsolata, mivel a párkapcsolat mélységét össze nem lehet hasonlítani a munkahellyel.

Ezeket az állításokat józan paraszti ésszel cáfolni lehet. De akkor miért élnek még ezek a sztereotípiák?