Miért van szükség a kapcsolatokban ilyen felesleges "hazugságokra"?

Kis problémának tűnhet, de nekem világ életemben óriási lelki nyomást jelentett, hogy rondák a melleim. Mivel nagyon nagyok, ezért lógnak is és amúgy sem olyan a formájuk, mint a címlapon szereplő szexszimbólumoké. Eddig minden párom azt mondta, hogy imádja őket, ez még rendben van, mert szerettek, így nyilván elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. A jelenlegi párom viszont folyamatosan azt mondja, hogy gyönyörűek a melleim. Már többször megkérdeztem tőle, hogy miért nevezi őket gyönyörűnek, mikor pontosan tudja, hogy nem azok? Beszéltünk már sokat erről és kértem, hogy csak azért ne mondjon ilyesmit, mert önbizalmat akar belém sulykolni, de állítja, hogy szerinte akkor is gyönyörűek.

Ráadásul előttem elég sok barátnője volt, így biztos vagyok benne, hogy sokkal szebb melleket is látott már.

Miért van szükség ilyen bókokra, amikor egyértelmű, hogy csak kedvességből teszi? Persze nyilván jól esik, hogy folyton dicsér és szépnek tart, de valahol zavar is, mert ha tükörbe nézek, látom a szomorú igazságot.