Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Véletlen lenne? Ti hisztek a véletlenekben? (Regény)
A történet ott kezdődik hogy másfél éve találtam egy fiút az interneten, aki fb-on pár liveot csinált, meg egy kevésbé ismert youtube videós youtube livejaiba volt. Tök véletlenül találtam rá erre a csatornára. Első nézésre rohadtul megtetszett, tetszett ahogy beszélt, a mimikája, a testbeszéde, a kinézete, a karaktere, szóval az egész ember, bár a személyiségét sosem tudtam megismerni. Volt egy hibája, de még az is tetszett. Akkor még nem látszott annyira rajta, keményen drogozott. Kb. úgy szívta a spanglikat a videókban, mint más a normál cigiket.
Nem jelöltem be, nem írtam rá, mert lányként gondoltam ha kezdeményezek akkor nem fogom úgy érdekelni, gondoltam meghagyom őt magamnak a gondolataimban, ha tetszenék is neki, racionálisan átgondolva nincs értelme összejönni egy ilyen emerrel. El is felejtettem egyébként. Elmentem randizni egy gyerekkel, ami nagyon kínos volt, nagyon nem jött be és nem volt meg az összhang. A randin egy kicsit berúgtam, és ebben az állapotban hirtelen felindulásból bejelöltem őt fb-on. Vártam kb. 1-2 napot, de semmi. Kitöröltem a jelölést. Utána megint elfelejtettem.
Telt az idő, eltelt kb. fél év. Unatkoztam és volt egy kamu fb-om, és ráírtam abból. És visszaírt. Pedig nem volt semmi kép kirakva se nőről, se emberről, mégis kommunikáltunk. Mondta hogy küldjek képet, de nem küldtem mert nagyon alpári paraszt dolgokat írt, de volt amikor normálisabb volt. Többször is rámírt, de nem beszéltünk túl sokat. A vége felé olyanokat írt, hogy de tényleg küldjek képet mert amúgy ő komolyan kíváncsi rám, érdekli ki vagyok. Majd egyszer csak beszélgetés megszakadt. Látszott rajta, hogy szüksége van egy nőre de olyan állapotba van hogy sose lesz neki. És valamiért azt éreztem, hogy ő egy jó ember, csak rossz közegbe szocializálódott, valamiért ide jutott. De láttam benne valamit, amit nem tudok megmagyarázni. Valami rejtett intelligenciát, ami ott van benne, de a drogok meg az életstílusa elnyomták.
Mindegy, végülis ismét elfelejtődött, de igazából nem vettem komolyan őt. Talán csak az arca tetszik annyira a többit csak beleképzelem.
Most nyáron párszor átvonatoztam a szülővárosán, egy-kétszer át is szálltam ott.
Este 10 körül ülök ott az állomáson, várom a vonatot. Valaki kérdezősködik a jegypénztárnál, aki akár ő is lehetne gondoltam magamban tök lazán.
Majd megfordult, és b*@ssza meg ő volt. Messze volt de jó az arcfelismerő képességem. Tévelygett meg nézelődött (szerintem be volt állva akkor is), majd rámnézett, és elindult egyenesen felém. (Soha az életben nem látott, nem tudta hogy valaha beszélt velem.) Mondom, mi a f*@sz, ide ne jöjjön... Teljes sokkba voltam, tudtam hogy rohadtul zavarba jönnék ha leszólítana, majd felálltam és elmentem.
Nem tudtam hirtelen mire gondoljak, de ez egy elég durva jelenet volt számomra.
Gondoltam na jó ezt akkor most végre nyugodtan le is zárhatom egy életre, mert elcsesztem. Ezzel a tudattal vonatoztam tovább. Majd hazaértem (vagyis a munkás szállásomra) (mert amúgy egyébként az ország másik felén lakom és amikor mentem pestre a tartózkodási helyemről, akkor érintettem a városát) szóval visszaértem és egyből rámjött az, hogy basszus csak bejelölöm, meg ráírok. Meg is tettem, de semmi reakció. Se a saját fb-omból, se a kamuból, se instán, sehol nem reagált. Aztán megkértem még 2 lányt, hogy jelöljék be és írjanak rá, de nekik se reagált. A fb-ja kb olyan mint aki meghalt, nem posztolt semmit fél éve.
Nem tudom mi lehet, ha börtönbe lenne, meg ilyenek, akkor nem láttam volna. És biztos ő volt. A szemöldökéről egy pillanat alatt felismertem. Egyébként nagyon rossz állapotban volt, rohadtul le van fogyva meg ki van ritkulva a haja, de így is gyönyörű volt.
Tudom, hogy szánalmas ez a történet, de ki mit gondol mennyi esély van rá az életben, hogy így találkozz valakivel? Szerintem nem sok. Ezután meggyőződésem volt, hogy nincsenek véletlenek. Egyébkéntt külföldön él, én meg akkor tartózkodtam életemben először 5 percnél többet abban a városban. Még ha nincs is dolgunk egymással az életben, ez akkor is durva szerintem, vagy nem tudom másokkal történnek-e ilyenek. Köszi aki elolvasta.
Amúgy ez valami nyugdíjastalálkozó ez az oldal?
,,Menjéé ki a világba, ne fészbukozzz"
Alig használom a fb-ot, és sose ismerkedtem interneten, tinderen se badoon se ilyeneken nem voltam, de ok.
Az első pár sort azért elvastam.
Facebook videós vagy youtuber, qrvára mindegy. Ez kb olyan, mint hogy a caféblogon blogoló blogger is blogger, nem csak a blogger.hu-n. De bmeg már magától a fő kérdéstől is agypaszt lehet kapni. Mi az hogy hiszünk-e a véletlenekben? Max a sorsban lehet hinni vagy nem hinni, de a véletlen kb olyan mint a gravitáció, akkor is létezik, ha nem hiszel benne. Kb azt is kérdezhetted volna, hogy hiszünk-e a nyílászárókban. Ez alapján gondolom maga a "regény is marha igényes lehet.
Te nagyon fogyatékos lehetsz, ha egy ilyen egyszerű kérdést nem tudsz értelmezni. Hisztek-e a véletlenben? Ugyanaz, mintha megkérdezném, hisztek-e az eleve elrendelt sorsban (minden valamiért van), csak ennek az ellentétét kérdezem, a lényeg ugyanaz, sors vs. véletlenek.
Amúgy meg ne akarj már úgy észt osztani, hogy el se olvastad, mert nevetséges. Ha unalmasnak és érdektelennek találod akkor szevasz, mit keresel itt? Várj, kitalálom. Kötözködni akarsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!