Nagyobb anyagi különbségek esetén mennyire gyakori, hogy még úgy is szeretik és nem bántják egymást?

Már láttam hasonló kérdést korábban, nem tudom,hogy Tőled eredt-e?

Küzdjünk azért,hogy nagyobb legyen a jövedelmi egyenlőség?Nem tudom hogy gondolod, de én - aki kb. közepes bérrel rendelkezem- ezt egyáltalán nem tartom jó ötletnek, és Te is tudod,hogy sosem fog iylen helyzet bekövetkezni.

Egyenlő bért ugyanis akkor lehetne elvárni ha mindenki egyforma felelősséggel, egyforma szintű tudással, egyforma intenzitással dolgozna.

(itt most hagyjuk ki a láblógatva dúsgazdagokat, vagy az illegális jövedelemből élőket)

Én középfokú végzettséggel dolgozom, a fiam pl. a legnépszerűbb, legjobban keresett diplomával (MsC), a párom jogász, közszférában, null' nap szabadsággal.

Mindannyiunknak más a jövedelme, érthető módon.

Az,hogy ez megmérgez egy kapcsolatot vagy sem...intelligencia kérdése, és persze közös nevező. Ha a párom nem fogad el így, ahogy vagyok, bizonyára Ő sem kezdeményezett volna, ahogy én sem tűrtem volna a megaláztatást.

Ha "csak" emiatt van a konfliktus nyitni kell egy közös számlát amire minden hónapban átutalnak egyforma összeget a felek, ami fedezi a közös kiadásokat. Aztán a maradvánnyal mindenki azt kezd amit szeretne.

Persze ez már eléggé macerás, főleg ha egyik fél sérelmezi...

Voltak barátaim, akik a kétszeresét, háromszorosát keresték, mint én.

Kivétel nélkül az volt nekik anyagi téren fontos, hogy én is főállásban dolgozom és szeretem a munkám. A közös programokba pedig a pénztárcámhoz mérten beleadtam. Ezt úgy kell érteni, hogy pl. az éttermezést ők fizették, a kávézást, sörözést én.

Sosem bántottak emiatt.