Mi ez az érzés? Voltatok már hasonló helyzetben?

Nemrég elkezdtem estin egy felnőttképzési szakot, amivel minden második estém elmegy. Van egy csoporttársam, aki valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva már első pillanattól mágnesként vonzott magához, ráadásul az első óránkon egymás mellé ültünk le.

Nagyon ritkán érzek ilyet valaki iránt úgy, hogy gyakorlatilag a nevét sem tudom (tudtam akkor még) és még egy mondatot sem beszéltünk egymással. Az érzés gondolom kölcsönös lehet, hisz keresi a társaságomat szünetekben és ami számomra bizarr, hogy általában megvár órák végén az épület előtt (úgy csinál, mintha véletlen lenne :D), hogy együtt tegyük meg azt a pár lépést az autóinkig. A szemem sarkából látom, hogy folyamatosan szemmel tart, figyel, zavarba jön, ha ránézek, vagy hozzászólok.

Nem tudom, hogy ez ijesztő-e inkább, vagy imponáló. Baromi érdekes, hogy így vonzódom hozzá, ez az állandó szemmel tartás viszont inkább megijeszt!

Volt már olyan érzésetek valakivel kapcsolatban, hogy még ugyan két mondatot nem beszéltetek, de egyszerűen szikrázik a levegő köztetek?