Miért álmodozom még mindig arról a srácról, akinek nyilvánvalóan nem kellek?

Néha-néha írogatunk egymásnak, de 1. elvileg van barátnője 2. nem kellek neki.

3-4 éve kavartunk párszor, utána volt, hogy pár hónapig nem nagyon gondoltam rá, de úgy igazán sose tudtam elfelejteni.. És így 25ön túl már kételkedem magamban, hogy mért vagyok ennyire gyerekes, hogy valakihez ennyire ragaszkodom, mért dimenzionálom túl ennyire. Persze megvannak a jó tulajdonságai meg rossz tulajdonságai, de nem tudom, miért táplálok még mindig reményt a dologba, nem tudom, hogy tudnék ki jönni ebből a "mocsárból".. Ráadásul reálisan nézve tudom, hogy valószínűleg még ha össze is jönnénk nem lenne túl egészséges a kapcsolat, hogy én ennyire "felruházom őt mindenféle jóval", még mielőtt komolyan megismerném. Valaki járt már hasonló cipőben? Hogy jött ki belőle? :) Köszi a válaszokat!