Mit utálsz a SAJÁT nemed másik nemhez való viszonyulásában? Mi zavar legjobban, amit rengetegen elkövetnek udvarlás és kapcsolat közben? Amik miatt szinte te égsz.

Utálom a saját nememben:

Nem bírják elfogadni magukat, olyannak, amilyenek. Mindig meg kell felelni egy aktuális trendnek, a divatnak, kell a vastag smink, a természet ellenesen hosszú köröm. Nem tudják elfogadni az idő múlását, ezáltal nem tudnak méltósággal megöregedni, botox mindenhol, ez is mű, az is mű. Szülés után már csak anyaként léteznek, megszünnek feleségként, barátként, csak a gyerekról/gyerek nevelésről lehet velük beszélgetni. Teljes mértékben a férfira támaszkodik, nincs egy önálló gondolata. Feminista.

Nő vagyok, feminista, de véletlen sem femináci. Azt tartom szem előtt, hogy az egyenlőség a fontos, nem pedig az, hogy a férfiak fölé kerekedjünk.

Ami nagyon fel tud húzni, az az, amikor a nő mártírt csinál saját magából. Főleg középkorú nőknél nagyon jellemző, akiknek kamasz gyerekeik vannak. Semmit nem kell a gyereknek segíteni otthon, kiszolgálják őket mindenben, aztán panaszkodnak, hogy már tizenévesek és egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe. Ha egész életükben azt sulykolja beléjük, hogy majd anyuka megoldja helyetted, akkor nem kell meglepődni, hogy a gyerek tényleg úgy él, hogy az anyja majd megold helyette mindent. Párkapcsolatban szintén: "hagyd, majd én elmosogatok/megfőzök, jobban tudom", majd a kétségbeesés, hogy egyedül cipeli az egész háztartást. Ennél extrémebb, aki szerint igenis a nő dolga a háztartás, mi több, férfiatlan, ha egy pasi mosogat, takarít vagy főz, természetesen ennek szellemében fogja a saját gyerekét is felnevelni.