Miért nem kellek senkinek?

Szia. Ne gondold, hogy veled van baj, most lett vége a kapcsolatodnak, gondolom ennyi idősen már a családalapítás is foglalkoztat, tehát normális, hogy kiborultál, hiszen nem csak egy fiút, hanem a tervezett-megálmodott jövőképedet is elveszítetted. Most egy ideig szomorú leszel, de hidd el, ez sem tart örökké. Ha ez vígasztal, engem is pont ennyi idősen, 6 év után, 10 nappal karácsony előtt, telefonon(!) dobott a párom. Akkor azt éreztem, hogy vége a világnak, nem küzdök tovább, nincs értelme semminek. Aztán másfél év múlva megismertem egy fiút- 3 éve Ő a férjem. Hidd el, fogsz még örülni annak, hogy nem ez a fiú lett a társad egy életre. :)

A barátokról meg annyit, hogy pont ilyenkor, mikor mindig szomorú vagy, ilyenkor szokott kiderülni, hogy csak haverok, csak a vidám, könnyed oldaladra kíváncsiak, vagy pedig segítenek kimászni a kakiból, akkor is, ha ez nem túl szórakoztató. Ne sajnáld őket sem, ha valakit "el tudsz zavarni", akkor nem olyan ember, akire számíthatsz, ne csak akkor szeressenek már, amikor jól mennek a dolgaid!

Szóval sírd ki magad, "gyászold meg" az elveszített dolgokat, de közben ne felejtsd el, hogy ennél csak jobb pasit és különb barátokat fogsz még megismerni, amint túllépsz az általuk okozott csalódáson/bizalmatlanságon. Fel a fejjel, nem vagy egyedül, minden nő átéli ezt... :)

N/33