Fiúk/férfiak! Miért van az, hogy azt gondoljátok, ti nyugodtan beszélhettek csúnyán, de egy lány/nő ne káromkodjon?

Nálunk teljesen természetes, hogy sokszor káromkodunk, főleg ha veszekszünk.

Nem zavar, ha az asszony is így beszèl.

Persze ha kilépünk az ajtón, igyekszünk mellőzni a káromkodást. :)

Ja és az asszony tanàr, én pedig ingatlanos.

Nem szeretem ha bárki káromkodik a társaságomban, legyen az férfi vagy nő.. Ha valaki nem képes kifejezni magát, akkor inkább ne beszéljen.

"Fiúk, olyan igazságtalanok vagytok ://// Ti annyi meg annyi elvárást tesztek a lányok felé, közben meg azt hiszitek, nektek mindent szabad :((("

A döntés a tiéd. Senki sem kényszerít.

A trágár beszéd nem vall túl nagy műveltségre. Én elkáromkodom magam, ha nagyon ideges vagyok. De ha ezt véletlenül meghallja egy nő, elsüllyedek szágyenemben.

Ha én akár felnőtt srácként úgy beszéltem volna, mint most kis taknyosokat hallok, a szüleimtől biztosan kaptam volna egy hatalmas pofont. (pedig nem vertek meg soha) Otthon soha nem beszélt senki trágárul, és káromkodni sem hallottam még édesapámat sem, aki ateista volt.

Ez a tisztelet hiánya. De a csőcseléknek ez kell, ez a jó.

Mit lehet várni egy olyan országban, ahol a győzike, vagy a berki a sztár? Amilyenek a példaképaink, olyanokká szeretnénk válni! Madarat tolláról, embert barátjáról.