Nők, ti miért szoktatok irigykedni egymásra? Miért olyan nehéz elfogadni hogy másnak jobb sorsa van?

Az irigység nem egyenlő a rosszindulattal és nem iskolázottság függvénye. Ha valamit szeretnél, de egyszerűen nem lehet, és látod, hogy másnak megvan, igenis előtör belőled az érzés, hogy igazságtalanság, és igenis irigy leszel arra, akinek megadatott, és talán a kisujját sem kellett mozdítania, te meg vért izzadsz, akkor sem megy.

Valaki nagyon szeretne gyereket, és nem lehet neki, másnak meg könnyen jön. Nekem az egyetlen nagymamám, akit ismerek, kötekedő és rosszindulatú, másnak meg csupaszív nagyi jutott, amilyen az enyém soha nem volt, és egyre inkább úgy tűnik, hogy már nem is fog megváltozni, mert már megint azt hallottam, hogy kihúzta a gyufát egy másik unokájánál is. Vannak dolgok, amiket nem lehet helyettesíteni mással, vagy pótolni, vagy lecserélni, és a hiányérzet, meg hogy látod, hogy másnak megvan, generálhat irigységet, és ebben nincs rosszindulat, csak az, hogy nekem miért nem lehet, a másiknak meg miért igen...?