Nők, ti miért szoktatok irigykedni egymásra? Miért olyan nehéz elfogadni hogy másnak jobb sorsa van?

Nem tudhatjuk kinek milyen a sorsa, tehát nem érdemes irigykednünk, én pl. sosem szoktam. Főleg azért nem, mert személyes tapasztalatom,hogy nem minden arany ami fénylik. Amit kívülről mi jobb sorsnak gondolunk az a négy fal között élve nem biztos,hogy az.

Ráadásul amennyit a kerék fel, annyit le..ha most valakinek könnyebb is az élete, jöhet egy betegség, anyagi nehézség, lelkiválság,családi, munkahelyi probléma és vége az idillnek.

Nem irigykedek azokra, akiknek jobb az élethelyzete. Sõt, gyakran az ilyen emberek inspirálnak, sok jobb helyzetū emberrõl inkább példát veszek.

Viszont az zavarónak tartom, ha valaki kérkedik, úgy viselkedik, mintha õ lenne a világ középpontja. Az ilyen ember nem szükségszerūen sikeres, vagy jó pozíciójú, de fenn hordja az orrát, másokat kritizál. Ez az embertípus rettentõen idegesítõ, pedig nincs föltétlenül jobb sorsa....

Régen nagyon irigykedős voltam, de megtanultam, hogy két dolgot tehetek, változtatok azon, amin tudok, és elfogadom azt, amin nem.

Azóta csak inspirálnak az emberek.