El kellene mennünk a születésnapra?

23 éves vagyok, két gyermekkel. Van egy barátom, akinek van egy kisfia.

Ên nem látok benne ellenfelet, szerintem az apjár szüksége van a gyerkőcnek meg amúgy is egy igazán klassz kissrác.

Most volt a szülinapja a gyereknek, ami szombaton lesz megtartva a mamájánál (a barátom anyukájánál).

A barátom ma hozta fel, amikor este hazajött. Egyértelműen az anyja nem látna minket szívessen, mert én cigány vagyok. A gyerekeim szerinte neveletlenek (hangosak) és ő nem akar gyerekzsivajt az unokája születésnapján.

Én nem szeretnék menni, de a barátom azt akarja, hogy menjünk. Mivel ma hozta fel, időm sem volt átgondolni, milyen ellenérvet hozzak fel.

Nem vagyok veszekedős, inkább magamnakvaló, visszahúzódó típus vagyok.

Dolgozok, a sulit kijártam, a gyerekeim tiszták (amennyire egy gyerek tiszta lehet, ha pl játszik), de ő egy találkozás alapján elítél, leírt minket.

Nem akarok elmenni és hiába mondja a barátom, hogy kiáll értünk, nem érzem úgy, hogy ott lenne a helyünk.

Nem szeretném megbántani, hiszen a fiával semmi bajom, szeretném, ha minden jól alakulna. Viszont nem tudom, ezt hogyan tudnám jól megoldani.

A fia napja, nem szeretném, ha én rontanám el...a gyerekeimmel. Az anyja kötekedő (ezt nem én találtam ki, más mondta), neki senki sem elég jó.

Itthon kellene maradnunk, ugye?

Persze Ő menjen, hiszen a fia. Eszemben sincs visszatartani. Nem vagyunk összenőve. Csak mi, a gyerekekkel hárman kellene, hogy valami jó indokkal itthon maradjunk.

Ti mit tennétek? Mit tehetnék?