Vidéken élők, ti hogy pldjátok meg, hogy ne laposodjon el minden körülöttetek?

Világéletemben falun éltem, pár évre kölzöztem be csak városba, iskolák miatt. Nagyon szerettem, nyüzsgés volt, pörgés. Megismerkedtem a párommal, aki agronómusként tanult. Eljegyzés, házasság, útban a bébi, közben a munkája miatt ismét falura jöttünk. Sokat dolgozunk, én itthonrol könyvelek, ő mezőgazdaságban. A nyarunk nagy része lakásfelújításból, főzésből és takarításból áll. A régi ismeröseim nagyrészt lemorzsolódtak, az itteni nők pedig csak családnak élnek, főznek mosnak stb. a párom pedig csak a munkájának él. Iszonyú bezártság érzésem van. Nem járunk sehova, nyaralásrol már nem álmodok a lakásfelujítás miatt. Azt mondja, jövőre más lesz, ha kész lesz a ház, de addigra megszületik a kisfiunk, így egy pár hónapos babával sem tudok még elmenni pl nyaralni. Mit rontottam el? Miért érzem magam magányosnak, ha amúgy szeretjük egymást. Semmi szórakozási lehetőségem nincs, és már sokszor a páromat hibáztatom azért, hogy nekem nem jó semmi. Nem azt várom, hogy bulizzunk, már 30 vagyok, nem csitri, de ez a mókuskerék is zavar, jogy minden napom ugyanúgy telik.