Mit mondana egy 100 évvel ezelőttről idekeveredett nő egy mai nőnek?

Ja, még egy érdekesség az akkori időkből:

[link]

1918:" Mary Pickford a First Nationalhoz szerződik. Gázsija filmenként negyedmillió dollár."

Na mit mondana?

Szerintem teljesen elszédülne a szabadságunktól és a jogainktól, hogy azt veszünk fel, amit akarunk, úgy viselkedhetünk, ahogy akarunk, tanulhatunk, szavazhatunk, karriert futhatunk be, nem verhetnek és erőszakolhatnak meg minket büntetlenül, ahhoz megyünk hozzá és azzal szexelünk, akivel akarunk, hogy van fogamzásgátló, hogy van tampon, hogy van szépészet, hogy 40 évesen nem kell lehúznunk a rolót, mert nőként néznek ránk és nem nagymamaként, imádná, hogy annyi információt szerezhet be hiperkönnyen, amennyit csak akar. Itt akarna élni örökké és azt mondaná a nőknek, becsüljék meg és használják ki ezt a jóvilágot, mert ő el sem merte képzelni, hogy ilyen előfordulhat valaha is.

Na és mit mondana egy 100 évvel ezelőtt élt férfi a férfiaknak?

Mi van ezzel a világgal, már nem használhatom ki a nőket? Nem elég hozzájuk csak a pénz? Mit képzelnek ezek, hogy válogatni mernek köztünk?

És az a szomorú, hogy a mai férfiak egyetértenének vele..

"mindegyikükben volt valami, ami a mai nőkből hiányzik: tartás!"

Ja, biztosan, a pesti bordélyházakban dolgozó kurtizánoknak is (elég sok volt belőlük akkoriban), meg a szerencsétlen, semmibe sem vett, agyonhasznált parasztasszonyoknak is. A katonák által megerőszakolt nőkről nem is beszélve (a román hadsereg asszem, pont 100 éve vonult be Mo-ra).

Az akkori nokben sem mindig volt tartas, de nem is verték ekkora nagy dobra, hogy mekkora öntörvényű, primitív, rosszindulatú, önző rihék.

Szerintem inkább szörnyülködne mint ujjongana.