Ha eddig bizonytalan voltam, most azt mondanám teljes sötétség, mit akarhat?

Nagyon hosszú lenne a sztori ha leírnám a kezdetektől ezért inkább a lényegre szorítkozok. Szoval úgy kezdődik a dolog, hogy én már megpróbáltam elhívni valahova még régebben de nem igazán akart , aztán hát igen és aztán később elmondta neki, a nagy helyzetet, hogy nekem bizony ő kell. Hát igen és jött a lesújtó hír, hogy most nem tud elképzelni többet csak legyünk barátok (ez kb másfél hónapja volt)... Aztán igen próbáltam kissé "kerülni" de ez se tetszett neki. Aztán valamikor sétálgattunk sétálgattunk erre arra pesten kétórácskát. És hát ha szigorúan nézzük ő kérdezte hogy megyek e vele, ha nem akkor meg mindkettőnk keze benne volt. Aztán azóta teltek múltak a napok én egyenlőre nem adtam fel a dolgot és ismét hát igen , én hülye ismét azt mondtam, hogy nekem még mindig ő kell. De erre semmit se mondott abszolút semmit. Nem akartam mondani, de kiszedte belőlem. Pedig tudta hogy ezt akarom mondani. Hogyha nem tudnám az előzményeket, akkor azt mondanám, hogy mekkora máker vagyok, de így hogy tudom, inkább azt mondom ,hogy semminél kicsit több esélyem van. De inkább közelebb van az 1%-hoz mint a 2%-hoz.Csak az a baj, nálam már ez több min tetszik nekem, nem mondom, hogy húúú de bele vagyok esve, de azért nekem nem olyan egyszerű. Nem tudom, nem tudom segítsetek. Véleményeteket szeretném. Lehet kicsit kusza , de muszáj volt leírnom .

Ő 20L én 20F.