Lehet szeretni két személyt egyszerre?

Nem. Egyiket jobban fogod.

Vagy pedig egyiket sem igazán.

Egy egesz haremet is.

N/34

Ugyanúgy szerintem semmiképp. Az okosok szerint a párkapcsolat a szülő-gyerek kapcsolatra épül, a korai életszakaszban elsődleges kötődési személy a szülő. Mindenkinek van preferált szülője általában, akivel bizalmasabb/speciálisabb a kapcsolata. Ennek a felnőtt változata az az intimitás és bennsőséges szeretet, amit az ember egy párkapcsolatban él meg.

Az ember sokféle embert szerethet, sokféleképpen, de mindig lesz egy, aki a legközelebb áll hozzá. Sosem voltam egyszerre két emberbe szerelmes úgy, hogy mindkettőre rá mertem volna bízni az életem és mindkettőért elmentem volna nagyon messzire. Mert nekem ezt (is) jelenti a szerelem és az elköteleződés. Olyan viszont volt már, hogy belegondoltam és egyiket sem szerettem ennyire, holott azt gondoltam én is, hogy kettőt szeretek.

Biztos vannak, akiknél ez másképp működik, de én hagyományosan monogám családban nőttem fel, ahol az egyik szülőmmel sokkal szorosabb volt a kapcsolatom (anyukámmal) és ezt a szorosságot újra is élem a párom mellett. És mellőle senki sem tudja elcsavarni a fejem, mert itt érzem magam otthon és biztonságban. És tudok úgy kötődni valakihez, hogy nem jár fájdalommal ebbe a kötődésbe beletenni a hűségemet és a teljes figyelmemet.

Vannak barátaim, de az más. Én nem hiszek abban, hogy egy ember kettőt egyszerre tud szeretni úgy igazán, mert akkor egyiket sem szereti. A barátság az utolsó lépcsőfok, ahol lehet párhuzamosan komálni több embert, de általában ott is van egy "legjobb", akivel a leginkább egy hullámhosszon vagytok. A többi csak ivópajti. Ahogy a párhuzamosan szeretett emberek is csak dugópajtik/ürítőpajtik/lelkiszemetespajtik/randizóspajtik/stb.

Szeretni lehet. Barátit, családot, havert.

Szerelmesnek lenni is lehet, de valamelyikbe mindig jobban. Ez a fiatalkorban/tinikorban (13-17) jellemző inkább, mert az ő korukban nincsenek annyira nagy gondok belőle, ha kiderül.

A szeretetnek nincs mértéke. Mindenki más, mindenkit másért szeretünk.

Vagy szeretünk valakit, vagy nem. Akire több időt szánunk az életünkből, azt érezhetjük, hogy jobban szeretjük. De hát egyszerre csak egy embernek tudunk megfelelni egy időben, különben szétesnénk pszichésen. Tehát mindig más szeretett személy a fontos, ami változhat óránként, napszakonként akivel foglalkozunk a többi olyankor másodlagos. És van mikor saját magunk vagyunk az elsődleges, mert magunkkal is kell foglalkoznunk. Ezt rugalmasan szoktuk kezelni, ahogy a helyzet kívánja.