Az igaz, hogy nem kéne elvárni anyagi dolgokat a másiktól hanem inkább segíteni megteremteni a közös jólétet?

Nem vagyok motiváltabb, ha van párom. Nem ez az alap.

És ha nekem már van minden, akkor szóljon arról az életem, hogy a másikat pesztrálom?

"tolso,jobb esetben teged is anyad tartott el legalább 10 evig"

Jah, csak nem 30 évesen.

Közösen megteremteni a dolgokat normális hozzáállás, amikor még mindkét fél karrierje elején tart, esetleg tanul.

Ha valakinek ez nem jön össze, mert nem úgy alakul az élete, hogy akkor találjon társat, és már megteremtette a saját egzisztenciáját, elért egy szintet egyedül, abból azért már nem szívesen ad alább, csak mert valaki még később kap észbe, hogy addig csak lébecolt.

33 éves vagyok, saját lakásomban élek, amit nem tettek alám, eltartom magam, már rég nem a valakivel közösen teremtsük meg szinten tartok, mert egyedül megteremtettem egy olyan szintet, amiben kényelmesen elvagyok. Nem akarok én a készbe beleülni, de felhúzni valakit, aki még ennyi idősen is ott tart, hogy jaj, nincs miből, és hogyan érje el, nem fogok. Én már a 20-as éveim elején terveztem, kalkuláltam, és sokszor újraterveztem, hogy a céljaimat el tudjam érni, és összejött.