Van itt olyan lány, aki nem ragaszkodik a hagyományos véleményhez, miszerint "semmilyen nő nincs magával megelégedve", hanem elismeri magáról azt, hogy ő jól néz ki?

Átlagosnak tartom magam, van ami szerintem vonzó rajtam (a hajam, az orrom, a nagy szemem, hogy szépek és arányosak a melleim, a lábaim is jól néznek ki), és van, amit nem tartok szépnek (a számat, a túl kicsi fülemet, a hasi fölöslegemet - amin államvizsga után nekiállok változtatni, a nemi szervemet, a formátlan fenekemet). Néha csúnyának látom magam, néha szépnek, általában átlagosnak.

Férfiak csak néha-néha szólítottak le életem során (akkor is zavarban voltam, nem tudtam, hogy reagáljak), a gimiben minden srác visszautasított, akihez közeledni próbáltam, bár beismerem, tapasztalatlanságom miatt nem is közeledtem valami jó módszerrel. A jelenlegi párommal barátok voltunk először, utána tetszett meg nekem és már tudtam, hogyan adjak jól jeleket és hogyan maradjak nőies kezdeményezés során is. Viszonozta a dolgot, azóta együtt vagyunk. Mindketten átlagosak vagyunk kinézetre, de imádjuk egymás minden porcikáját. :) Ez azért sokat segít azon, hogy legtöbbször szexinek lássam magam.

Én elismerem, hogy k*vajó nő vagyok magamhoz képest. Tuti van nálam szebb meg minden, de abból az alapanyagból, amit kaptam, kihoztam azt külsőre, amit kényelmesen fenn tudok tartani és szerintem jól is néz ki. Igen, vannak rossz napjaim, mikor úgy érzem, hogy ez nagyon nem jó így, de nem panaszkodhatok és amúgy is, a rajzaimban is találok hibát, nem csak ebben az alkotásban.:)

Van, ami nem tetszik rajtam, de azon nem tudok változtatni, maximum szikével, az meg nem én lennék. De emiatt nem görcsölök, szex közben is kicsapom a másik elé, ami van, akkor már úgysem fut el.:D A fenekemet imádom, az arcom kicsit kislányos, de ez van, a melleim mérete kielégítő, az alakomért meg döglődök heti 8 órát, mellé meg diétázom. Ennél többet nem tudok és nem is akarok tenni és ott egye meg a fene, ha ez nem elég.

Meg tudom érteni azokat a nőket, akik nem elégedettek magukkal. Volt ilyen időszakom, voltam emiatt nagyon mélyen is (anorexia), de ma már nem szorulok semmilyen önmbizalomtuningos hülyeségre, mert megtanítottam magamat szeretni, miközben harcoltam a külsőmmel.

Ennyi az én sztorim.:)

21N

Én tudom magamról, hogy szép vagyok.

Szelektív a hallásom mind a bokokra mind a lehúzó megjegyzésekre. Az számít, hogy reggel a tükör mit mutat. Egy szép nőt, még akkor is, amikor kicsit nyuzottabb.