Ennyire rossz velünk kapcsolatban élni, hogy minden pasi szinte csak kalandot akar?

Eddig nem sok emberre mondtam nemet a külsője miatt. Egy beszélgetést mindenki megér. A baj azzal volt, hogy valaki vagy nem akart kapcsolatot, vagy nem bírt olyan kvalitásokkal, ami egy kiegyensúlyozott kapcsolatba szerintem szükséges lenne. Volt, igen, aki lehozta volna a csillagokat és én mégis elhajtottam. Egyszerűen olyan mértékben volt frusztrált és önbizalomhiányos, hogy én azon nem tudtam volna segíteni anélkül, hogy a saját egészségem vagy egyensúlyom ne borult volna fel a kapcsolatban. Ez is egy szempont.

Sokan úgy akartak tőlem kapcsolatot, hogy a megváltót látták bennem. Gondolom, azért, mert ezzel az attitűdömmel, hogy "legyen már valaki, aki kitart mellettem", az ilyen típusnak vagyok élő céltábla... Ha viszont úgy ismerkedem, hogy ezt nem hangsúlyozom, akkor meg az van, amit írtam. Hogy marhajól elszórakozunk és baromi jól kijövünk, aztán jön egy kínos beszélgetés arról, hogy mennyire nem akarnak párkapcsolatot senkitől, de elveszteni sem akarnak. Hát bakker...

#44

Rengeteg nőt ismerek, aki mellől lelécelnek szex után, addig meg megy a mézesmázas meg az udvarlás. Gondolom, velem is ezt tennék, ha előtte nem húznám elő ezt a tisztázzuk, mit akarunk, mert nem szoplak le konkrétumok nélkül témát. Sok nő naiv és sok nő bízik benne, hogy a férfi az udvarlás és a meghívások/randik utáni szexet kiegészítésnek és nem végső célnak szánja. Lehet, hogy vannak könnyűvérű nők, akik tényleg csak szexelni akarnak, de több olyan nőt ismerek, akit csak beetettek, úgy lett eggyel (egy párral) több numerája.

#45

Lássuk csak...

-Megoszlanak az anyagiak, ha együtt éltek.

-Egy csapat lesztek, csomó új dolgot csinálhattok együtt, ő beavat az ő hobbijába és elfoglaltságába, te őt a tiédbe, tanítotok egymásnak egy csomó dolgot, vihettek együtt közös projekteket.

-Szeretetet és biztonságot ad, egy biztos pont, akihez fordulhatsz. Nem úgy, mint egy baráthoz vagy egy rokonhoz, de úgy is. Az igazi párkapcsolatban a párod a legjobb haverod is, azzal a különbséggel, hogy úgy szeretheted és ölelheted, hogy sosem néz rád emiatt furán, megélheted mellette az érzelmeidet és te leszel az első helyen, akire ráér, mikor a haverok már el lesznek foglalva a maguk nőjével. Mennyi ilyen örökszingli van, aki 40-es korára alkesz lesz vagy beszegődik a család barátjának, mert mást nem tud csinálni?

-Közös teher, közös kassza, közös tervek. Ha a csaj nem egy léhűtő, hidd el, nagyon frankó tud lenni, hogy van valaki, aki támogat és tartja benned a lelket, akit nyaggathatsz bármikor, ha valamit meg akarsz beszélni, akivel össze tudjátok dobni a pénzt, hogy hamarabb eljussatok valahova (akár térben, akár életszakaszban -sok ismerősöm még mindig gürizne egy lakásért, ha a párjával nem dolgoznak össze).

-Nevelitek egymást. Más együtt élni olyannal, aki tud hatni rád. Új szokásokat sajátíthatsz el, segít levetkőzni a régi rosszabbakat, ha mással élsz, nem lehetsz annyira rendszertelen, nem lehetsz annyira csapongó, rendetlen... Egy társ sokat tud adni.

Mindenkinek mást jelent a kapcsolat, nekem egy társat jelentene, aki a barátaim és a családom előtt idővel prioritást élvezne és akihez mindig fordulhatok. Olyan, mintha lenne egy testvéred, egy ikred, aki ugyanabban az életszakaszban tart, ugyanarra vágyik nagy vonalakban, mint te és akinek ugyanúgy te vagy első helyen. És nem arról van szó, hogy nem mehet el a haverjaival és nem akarhat mást, mint te, hanem pont arról, hogy a te szavad lesz az első nála, rád fog a legjobban ráérni, a te terveidet és vágyaidat tartja szem előtt és igyekszik veled együtt tenni érte. Különbözőek lesztek, de mindkettőtöknek van erőssége és gyengesége és ha összefogtok, akkor ezeket nagyon szépen ki lehet használni a saját életetekben és a másikét is jobbá lehet vele tenni. Nekem is vannak nagyon közeli barátaim, akikre bármikor számíthatok, de az ember a barátjával nem nőhet össze (és nem is szexelhet), mert előbb-utóbb rá fog szólni, hogy "ember, nem vagyok a csajod, nem érek rá mindig a fszságaidra, nekem is van életem és nőm" és ez így van rendjén. Persze, akinek ilyen egymás seggében élő haverjai vannak hasonló életvitellel, az biztos elhiszi, hogy a haverokkal egy közös házban fog élni, amíg világ a világ. De a többségnek a haverok soha nem lesznek olyan közelségben, mint egy barát/barátnő. Sokkal intimebb és bennsőségesebb egy ilyen kapcsolat és sokkal természetesebb, hogy egymás életének aktívan a részesei vagytok. Ezt ennél jobban nem tudom elmagyarázni.

Nekem ezért éri meg. Azért, hogy tudok valakivel tutira tervezni, mert nincs az, hogy attól függök, hogy hova költözik ki, vagy kivel jön össze vagy tudom is én, mint a barátoknál. Mert itt ha nem is csinálunk mindent együtt és egyszerre, egymással sokkal jobban kalkulálunk. És akkor szexelek vele, amikor akarjuk, semmit sem kapunk el egymástól, bármilyen fura vagy beteg ötletet bedobhatunk, kipróbálhatunk szexuális és nem szexuális téren is, van valaki, aki meglep és a kedvembe jár és törhetem a fejem, hogy hogy adjam vissza (ahogy a szivatást is), van valaki, akivel bármit megbeszélhetek, akivel oszlik a teher és osztozunk az örömön, akivel nem kell felülnöm érzelmi hullámvasútra és nem kell megkérdeznem magamtól, hogy kire számíthatok meg ki hányadán áll velem, mert ő biztosan ott van. És marad energiám a munkámra meg a fontosabb dolgokra, mert a bizonytalanság helyett érzem, hogy valaki úgymond "védi a hátam", ugyanez fordítva is. Pedig nem vagyok kapcsolatfüggő, marhajól megvagyok egyedül, mindaddig, amíg nem kerülök közel olyan emberekhez, akik ilyen szintű érzelmi biztonságot nem tudnak biztosítani, céljaikból adódóan.

Szerintem kvanagy buli egy kapcsolat. Van benne munka és összecsiszolódni is elég kemény dolog, de utána... Olyan, mint egy jó csapatsport. Mindenki tud figyelni a maga feladatára, mindenki tudja, mi a dolga és hol a leghasznosabb, lehet számítani a másikra, hogy ha te nem győzöd a lépést tartani, "átadhatod neki a labdát". És ez szerintem tök jó.

Benne vannak, de mit mondjak akkor, mikor valaki meg nem tart femininnek, mert én kedzeményezek? Mi a tökömet csináljak akkor, mikor valaki csúnyán néz rám, ha nem fizethet helyettem? Mert hogy nem hagyom magam nőnek lenni és neki ez nem jön be.

A másik véglet meg az, hogy kezdeményeztem, a srác meg elbízta magát és ha bármit akartam, az volt az automatikus válasz, hogy "te választottál".

Tettem én már épp eleget azért, hogy ne legyen ez az állapot, mint most. Meg ugyan nem aláztam magam, legalábbis nem érzem úgy, de épp elég energiát, bátorságot és kreativitást tettem ebbe az egészbe bele, hogy akadjon valaki, aki legalább egyszer meglep valam őszintével, anélkül, hogy szexre számítana érte.

A kezdeményezésre visszatérve, ahol eddig én kezdeményeztem, abban a kapcsolatban vagy relációban én már soha többet nem voltam nő. Minden voltam, ha domina lennék, még élveztem is volna, hogy van egy papucsom, aki semmit sem tesz értem, csak elfogad azzal együtt, amit akarok, meg ha vérfeminista lennék, még örülnék is, hogy erős nőnek tartanak, aki megszerzi magának, ami kell, de hogy velem ezek a férfiak nem bántak hölgyként és kisujjukat sem mozdították, az biztos. Szóval nem, nem látom értelmét teperni meg kezdeményezni, mert egyesek jobban játsszák a hercegnőt, mint a nők. És még könnyű qrvának is néznek.