Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Képzeletbeli fiúbarát?
Imádok könyveket olvasni és fantasy sorozatokat, filmeket nézni. van hogy egy filmből annyira megtetszik valaki, hogy fantáziálgatok róla. oké, persze ez normális tudom, de szerintem az hogy valaki saját történeteket úgymond "filmeket" vetít le a fejében azzal a személlyel az normális? Úgyértem a lány szerepét sosem én töltöm be, sosem azt a nevet adom a lány karakternek a saját kis történetemben, hanem kitalálok valamit. Szóval egy egész képzeletbeli világot építek fel, amiben a mindennapokat élem egy másik személyként és általában arra a bizonyos fiúra fókuszálom a cselekedeteimet ebben a világban. Persze ne értsetek félre, nem az a perverz bizarr szexes történeket mennek a fejemben ilyenkor, hanem inkább a lelki összeköttetésekre összpontosítok. Néha szó szerint érzem ahogy megcsókolnak ha elképzelem. Néha annyira bele éltem magam egy szomorúbb helyzetbe, hogy szó szerint sírtam.
Ez az egész dolog már 13 éves korom óta zajlik. ÉN úgy vélem, hogy ez valamiféle védő mechanizmus amivel próbálom elszigetelni magamat a világ ártó dolgaitól és a stressztől. Nem tudom... ti mit gondoltok? :S
Nem ujkeletü jelenség, sőt elképzelhető hogy beljebb vagy mint azok akik egy műanyag kapcsolatban vergődnek csapdába esve, vagy beljebb vagy azoknál is akik zokniként váltogatják a párjukat, azoktól is akik azért vannak együtt mindig uj emberrel mert az előző egy patkány volt.
Talán egyedül az ember végtelen fantáziájával szebb és nyugodtabb az élet, és hogy a környezet ezt elítéli és lesajnálja az lehet az ő gondjuk, miközben esélyesen a fent említett jelenségek egyikének résztvevői.. Azaz ők ugyanúgy illúzióban élnek csak nem tudnak róla.
Megkaphatjuk tehát a vádat hogy magányosok vagyunk, de mint minden ez is szubjektív.
Ez csak úgy egyszerűen élénk fantázia.
Ha a fantáziádban szereplő fiú, meg a többiek önállóan kezdenének cselekedni, és te tudnál írni, akkor lehetnél iró, vagy színműíró.
Mindazonáltal ne akard magadat elszigetelni a világtól: nem is menne, és nagyon sokat veszítenél is: a képzeletbeli fiúénál sokkal finomabb és élvezetesebb egy helyes, valódi fiú csókja!
Azt gondolom én is, hogy valamiféle védőmechanizmus, vagy leagalábbis a fantáziavilágodban próbálod átélni azt amit az életben szeretnél.
Nincs ezzelsemmi baj amíg mellette éled az életedet, ismerkedsz, barátkozol, pasizol. Én is így voltam, amikor pasim lett mindig háttérbe szorult a fantázia és csak azt sajnálom hogy nem tudok írni, mert nagyon jó történeteket összetudnék hozni :D
Én 20 vagyok, van párkapcsolatom mégis ugyanezt csinálom, mint te.
Jeleneteket generálok a fejembe. Csak én egyáltalán nem fantasy dolgokat és magamat is képzelem oda.
Az emberek gondolkoznak, mindenki másról. Nem hinném, hogy ez problema ameddig nem befolyásolja a hétköznapokat..
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a válaszokat! Megnyugtattatok, hogy nincs nagyobb bajom :D
Amúgy próbálgatok írogatni magamtól, csak mindig félbe marad és szerintem nincs is olyan nagy tehetségem hozzá hogy papírra vessem őket, de legalább engem lefoglal még ha nem is tudok tökéletesen írni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!