Lehetséges, hogy van még esélyem őnála? Esetleg egy év múlva talán? Nagyon szeretném.

Van egy fiatalember, akivel egy éve ismerkedtem meg. Egyik tél közepén. Az azt követő nyár nagyon szép volt, mert éreztem az imádatát. De néha egy nagyon kicsit bunyec voltam vele, mert azt hittem, ő sok mindent elnéz nekem. Hát, eléggé félreismertem, mert érzékeny típusú ember, amit akkoriban még nem tudtam biztosra. Jelenleg is beszélő viszonyba vagyunk. De nekem ő nagyon bejön, szerintem összeillünk, és mindenét imádom. Az édes kis pofiját, a kezét, a hangját, a s..eggét, a természetét, a lábát stb. Szóval mindent. És ezelőtt engemet nem akart senki felszedni, ő az első "prédám". Sajnálom, magamnak kerestem, elb..asztam a dolgot, de nem tudtam, hogy a kis cuki ilyen sértődős. Nagyon szeretném vele újrakezdeni, mert ő a mindenem, és senki mást nem tudnék már ennyire szeretni. Aranyos természetű, mosolygós, jófej, humoros ember. De tényleg, nagyon szeretném vele újrakezdeni, mert úgy döntöttem, vagy ő, vagy senki. Addig nem nyugszok, amíg vissza nem kapom a drágámat. Nagyon belezúgtam mindenbe, ami vele kapcsolatos. Nem tudom utálni, és még haragudni se tudok rá! Olyan kedves számomra, hogy az valami felfoghatatlan. De azért várom a "csodát", mert türelem rózsát terem.

Szerintetek potyára várok rá? Mert én ebbe nem hiszek, ugyanis ő éltet. Ha nem találkozok vele, depizek.