A barátom, a volt barátnője nevén szólított véletlenül. Hozzam fel neki hogy rosszul esett, vagy már hagyjam?

Felhozhatod neki, de neked is meg kell értened a helyzetet.

4 év hosszú idő. Én nem támadnék neki ezzel a helyedben. Biztosan nem szándékosan tette, és biztosan nem akart rosszat neked vele.

Ez egyszerűen egy deja vu, mintha egy pillanatra visszaugrana egy régebbi lemez. Kár ezért vegzálnod.

Engem a papám szokott az anyukám nevén hívni. :D Kényes téma ez. Ha minden rendben van köztetek, akkor nincs okod aggódni. Lehet csak egy nyelvbotlás volt. De ha ennyire zavar, akkor beszélj vele erről. Persze ne támadd le, hanem csak finoman.

22/L

Kérdezz rá, hogy miben hasonlítasz az exére, mert ebből még lehet probléma.

31/f

Nem kell veszekedni, kulturáltan is lehet ezekről beszélgetni, de nem tartanám magamban. Én tudom hogy elkezdeném túlagyalni, egyre jobban bántana és ha részéről valóban semmiség volt akkor, szinte biztos azt se tudná mi a bajom, amitől csak tovább gyűlne bennem a feszültség, és egyszer csak kirobbanna, pedig ha a robbanás előtt kimondanám megúszható lenne hogy később csúnyán összevesszek a másikkal.

Szóval szerintem állj elé és mond ki hogy ez bánt, hogy félsz hogy ez azt jelenti, hogy még mindig kísérti az exe (vagy akármi amit hiszel emiatt). Így lehetőséget kap arra hogy válaszoljon és ne csak te feltételezgess róla.

Amúgy lehet hogy valahol ott van még a gondolatai között, ha ez így is van se jelenti azt hogy ne szeretne. pl én 1 évig jártam az első barátommal, a következővel még mindig tart 5 éve már, de az első évben volt hogy felmerült az exem, mert bár nem szerettem már akkor, de valahol bántott még, mert csúnyán ért véget, talán nem beszéltem úgy ki vagy én nem tudom, de ha szóba jött hagyta hogy elmondjam ami a fejemben van, és beszéltünk utána másról. Egyszer az egyik ilyennél rákérdezett hogy túl vagyok-e rajta vagy még szeretem valahol azért jön-e szóba, akkor kicsit hosszabban kibeszéltük az egészet. Akkor is elmondtam hogy én vele vagyok, szeretem őt, nem szeretem az exemet, csak valahol bennem maradtak ezek a sérelmek. Aztán úgy abba maradt, gondolom kinőttem. De ez kicsit más mint a nevén szólítás.

Mondjuk az ő nevén szólítós dolog nálam kissé fura mert mind a kettőt Máténak hívják, de volt már hogy más néven hívtam (a tesómén mert tök fáradt voltam és hirtelen valamiért annak hívtam, szóval tényleg lehet hogy nála is csak ilyesmi volt)

Engem is az exe nevén szólított a barátnőm nem is egyszer. Jót nevettem rajta és elpoénkodtam. Nincs ebben semmi, megszokta.

Ha mókucimnak hívna minden nőt akkor fel sem tünne neked, Mókucim.

Beszélj vele! Én nem hagynám szó nélkül. Rossz ómen, hogy a nevén szólít.

Tulajdonképpen neki nem is kellett volna ennyi idő múlva kapcsolatba bonyolódnia még szerintem!

Az én párom sosem szólított az ex nevén, de ő meg mindig emlegette nekem. Én adtam neki azért! Ha velem van, akkor ne emlegesse a múltat. Ha nem lépett túl rajta annyi idő után sem, nem értettem miért kezdett velem kapcsolatba. Mondtam is neki. Szerintem dacból amúgy... De ez csak 1 évvel később raktam ennyire össze a képet, hogy hogy is sikerült összejönnünk - de én rákérdeztem. S akkor már nem 3 hónapja szakított vele hanem 1 év. Ha tudtam volna ezt akkor...

Nem elrettentésnek, de rányomja a bélyeget azért. Azt ő is beláthatja, hogy ha nagyon nincs túl, nem volt jó ötlet bele kezdeni, mert akkor téged bánt meg!

Én csak a kollégákat neveztem át eddig, de így nem tevesztettem még.

Figyelj, én értem, hogy nem akarsz vele veszekedni mert hogy neki rossz. De ugye nem a lélekápolója akarsz neki lenni!?

Négy év elég hosszú idő, az ember megszokja, hogy így vagy úgy szólítja a párját. Rossz szokás, ezért célszerű a drágám, szivem, cica, stb., mert az ha véletlenül a következőnél kicsúszik, nem lesz belőle gond.

Én nem csinálnék belőle ügyet - feltéve, hgy megvan a bizalom egymás iránt. Ez valószínűleg csak egy berögzült megszólítás, nem tartozik hozzá semmi érzelem, de még csak gondolat sem.