Egy férfi mikor tartja magát csúnyának?

Szerintem akkor ha csak egy valaki is ezt mondja neki, vagy ha nincs szerencséje az ismerkedésnél, esetleg otthagyja/megcsalja a barátnője.

De tapasztalataim alapján az hogy ki érzi magát csúnyának vagy vonzónak, sok esetben nincs összefüggésben azzal hogy hogyan néz ki az illető. Láttam már csúnyát akinek nem volt gondja magával, és tapadták rá a (jó) nők, meg olyat is aki bűn rondának tartotta magát, ezért ő maga kerülte a lányokat, közben pedig teljesen normálisan nézett ki...

Amikor csúnya.

Milyen kérdès már ez-,-

Jó esetben nem kéne befolyásolja az ismerkedést, mert más tulajdonságokért is érdemes megismerni az embert. Na meg van átlagos/szép férfi, aki csak azért tartja magát csúnyának, mert az a betegsége, hogy az átlagon felüli tökéletes cimlap modellekhez hasonlítgatja magát.

Akármikor....

Nekem pl. nem tetszik az arcom, a testem. Ez genetika, így nehezen, de elfogadom, hogy ilyen vagyok. Gyúrni meg akkor sem megyek ha rákényszerítenek. Nem leszek izomagyú paraszt. Ismerkedni tőlem fiatalabb nőkkel szoktam, eddig többnyire nem utasítottak vissza, de csak a friendzone-t sikerült elérni náluk (bár én ennek is örülök). Párszor megtalált egy-két idősebb csaj, hogy így meg úgy bejössz, de ők nem voltak nekem szimpik (nem kinézetre értve!) és valahogy mindig akkor jöttek, mikor marhára nem volt kedvem és időm, amit rájuk pazarolhattam volna. Barátnőm sose volt.

Erről pszichológiai kiselőadást lehetne tartani... szóval: mindenkinek van egy szubjektív énképe. Ebbe beletartozik saját magunk megítélése külső és belső tulajdonságok alapján ( irigy vagyok, tudok szeretni, elég csinos vagyok, vagy szerintem elég ronda vagyok, stb). Most azt nem írom, hogy hogyan alakul ki, mitől olyan, amilyen. És van egy szubjektív külső énkép, az pedig az, ahogyan "látnak" a körülöttem lévők...ők is megítélnek ( okos vagy, szép vagy, intelligens vagy, stb). A baj ott van, ha a két énkép távol van egymástól. Az adott ember szépnek tartja magát, de a környezete csúnyának, átlagosnak...de fordítva is igaz, sokan csúnyábbnak hiszik magukat, mint a környezetük. Ezért gátlásosabbak, nem értik, ha közeledik valaki feléjük, nem mernek nyitni mások felé, mert ugyebár ők csúnyák, nekik nem lehet " szép" partnerük. Szóval a csúnyaság ennyire szubjektív... nyilván van amikor a két énkép egybevág, mindkettő szerint csúnya vagyok az " ítélet"...na pont ilyenkor nincs komolyabb probléma általában, mert a megfelelő szinten kezeli magát az egyén és a környezet is...ezek az emberek könnyebben ismerkednek, nyitottabbak, a szintjükön próbálnak társat találni...

Az, hogy mi alapján ítéljük magunkat csúnyának, rengeteg dologtól függ: viszonyítunk, tapasztalunk, épül az egónk, nevelnek minket, a társadalom, a média mintákat közvetít, szocializálódunk,stb. Ezek összessége, milyensége és ezek megfelelő feldolgozása a kérdés a szubjektív énkép kialakítása során...és ezek szoktak " elcsúszni" sok esetben...

ha gyerekként annyit mondják neki, amíg el is hiszi, pl:

-ha ilyen fejem lenne nem hordanám

-hogy lehet megsajnálni egy ilyen fejű gyereket

-olyan ronda vagy mikor nevetsz

-állj már arrébb elrontod a tájat

-lányok önfeledt vihogása mikor megpillantanak

...tapasztalat