Most tetszik nekem, vagy sem? Valaki járt már hasonló cipőben?

Van egy férfi a körömben, aki nem az esetem, és amikor megismertem kifejezetten taszított, mind a viselkedése, mind pedig a külseje.

Ő nagyon kedvesen és önzetlenül nyitott felém, már az első találkozásunk (baráti körben) alkalmával, viszont sosem titkolta hogy tetszem neki, s többször is próbált randit kérni, de visszautasítottam a közeledését.

Nem akartam megbántani, de mivel idegesített a modora és az egész jelleme, nem akartam hülyíteni, viszont annyira elkezdtem megkedvelni, hogy valahogy mégis túllendültünk ezen a randi témán, és ma már csak simán összefutunk olykor, ha ráérünk, nem fogja meg a kezem, nem közeledik...egyszerűen csak jó társaság vagyunk egymásnak és sokat hülyülünk.

DE...

És itt jön a de...

Valahogy nem igazán értem saját magamat vele szemben.

Én magam utas ítottam vissza az elején, amit Ő meg is értett...mégis jól érzem magam vele...ha vele vagyok gyorsan repül az idő, és minden nap meglep valami újjal a viselkedésével kapcsolatban, tetszik a humora, s tökjó hogy sokszor én maradok alul a szócsatákban, (ami nem jellemző :)) ) mert gyorsabban vág az agya.

Ugyanakkor sokszor fel is tud idegesíteni, akár azzal is hogy sokat beszél, vagy hogy nem tudja mikor elég a viccből, vagy épp zavar, ha máshogyan oldaná meg a problémákat, mint ahogyan én...és ilyenkor kb. hallani sem akarok róla, el sem bírom viselni magam mellett.

Plusz külsőre nem az ilyen pasik vonzanak, és sosem jártam olyannal, aki nem fogott meg külsőre azonnal.

Vagy tetszett valaki a kezdettől fogva, vagy annyi volt... de Ő érdekes...valami vonz benne.

Tegnap este is hülyültünk és előtte zuhanyozhatott..és amikor megéreztem azt a kimondottan férfias tusfürdő illatot, hát totál elborult az agyam.

Egyszerűen melegség járt át, és elkezdtem bizseregni, plusz el sem akartam mozdulni a közeléből, és elmondása szerint -ami nekem fel sem tűnt- a szokottnál többször fogdostam a karját és a szemét bámultam.

Plusz észrevettem saját magamon, hogy beszéd közben a száját bámulom...viszont csókolózni nem akarnék vele.

És tegnap volt egy fura szituációnk, mert fogadtunk egy buta témában és muszáj volt szemléltetnünk a példát, hogy kikerüljön a győztes. Ehhez pedig olyan helyzet kellett, ami kicsit félreérthető volt és közel is lépett hozzám...azóta is ezen kattogok, hogy "Te Jó Isten, milyen férfias volt.."-totál beindultam :D Meg olyan baromságokon kattogok,hogy milyen lehet vele a szex...

Tiszta káosz vagyok Vele szemben.

Nem szeretnék minden este vagy minden 2.este vele programot szervezni, mert az mégiscsak túlzás lenne...de amikor a közelemben van, egyszerűen nem akarok elválni tőle. És ez a kettősség kikészít.

Illetve azt vettem észre magamon, hogy idegesít ha az exe lájkolja a képét facebookon, vagy ha a lakótársáról beszél aki szintén nő....de azért mégiscsak egy 4gyerekes anya...

totál hülye vagyok.

Mi a fene van velem????Mert járni viszont nem tudnék vele, az biztos.

Köszi válaszokat, remélem nektek sikerül kibogozni ezt a káoszt..

23L