Ez most szerelmes belém, vagy inkább beteg?

Ködben festett fény kúszik a levegőben, csillagok omlanak az éterben,

Halk moraj kíséri a felleget. Halk szavak üvőltik érzelmedet.

Lásd, hald, érzékeld.

Mi teszi sötétté a felleged.

Sötétből zuhannak az emberek, kiábrándult szívek és nem többek.

Füstfelhőben csillagkép, zajonganak a téli mesék

Reggelre felszálló köd, csillagok halványa hagyja a ködöt.

Oszlik minden, mi képet alkotott.

Nyíló szemek tekintete maradhatott.

Csillagok bújtak meg a köd alatt, csillagok szállanak a fellegek alatt.

Bolygók nélkül imbolyganak, helyet találnak, de időd az nem, nem marad.

Nem maradt

nem maradt

nem maradt.

Lásd, hald, érzékeld

Mi maradt a tegnapból, amit a szíved ma megmarkol,

szorítja bátran, de elengedi, mert az új dobbanás majd elernyeszti.

Sötétből zuhannak az emberek, kiábrándult szívek és nem többek.

Füstfelhőben csillagkép, zajonganak a téli mesék

Reggelre felszálló köd, csillagok halványa hagyja a ködöt.