A szülők, hogy élik meg azt ha a gyerekük átlag alatti kinézetű, vagy másképp kicsit rondácska, nem szép, nem jóképű?

Hidd el - és lehet valóban nem fogod elhinni - de a szülők nagy részét egyáltalán nem érdekli, de talán pontosabban fogalmazva, fel sem fogja, hogy a felnőtt gyerekének esetleg a külső adottságai miatt nincs esélye a csajoknál. Én 24 vagyok, alacsony és sovány valamint kölyökképű, természetesen szűz és a szüleim mindig azt hangoztatják, hogy fejben van valami súlyos gond velem, mert - ezt hallgasd! - teljesen átlagos magasságú (170 vagyok) és jó súlyban vagyok (52 kilóval). A szülők nagy része álomvilágban él és 18 év feletti gyermekük - aki már felnőtt ember - problémái miatt nem is éreznek semmilyen empátiát és bűntudatot. De általában már tinédzserként sincs rá idejük, nemhogy amikor már önálló felnőtt ember. Hidd el, hogy az ilyen érintett szülőket ezerszer kevésbé hatja meg szűz gyermekük társkeresési problémái, főleg, hogy ők még egy más generációban nőttek fel, amikor még valóban a belső értékek számítottak jobban és fel sem tudják fogni, hogy a mai világban genetikai selejtezés folyik társkeresés címszóval.

Én segítenék neki hogy együtt dobjunk a külsején.

Szerencsére olyan családban születtem,amiben nincs ronda ember.Nem is tudom milyen lehet az élet ronda fejjel.Ha lenne gyerekem és valami gnóm kinézete lenne,reálisan látnám,nem ájuldoznék tőle hogy milyen szép,max. segítenék neki hogy nézzen ki jobban,közben azért csalódott is lennék hogy milyen géneket örökölhetett..

Folyton rejtegetik a vendégek előtt, mint a Woody Allent a szülei... :)

Én nem vagyok kifejezetten ronda, olyan átlagos vagy átlag alatti szépségű vagyok (szerintem), de nyilván ez ízlés kérdése is. A szüleim kifejetten örülnek a dolognak, mert ők nem vitték valami sokra a karrierjükben (amúgy megtehették volna, de inkább a saját elhatározásukból a család, gyerekek mellett döntöttek) és ezt a "hiányosságukat" mindig is rajtam keresztül szerették volna kiélni. Ha mondjuk megemlítem, hogy "ha majd egyszer lesz családom...", akkor az a válasz, hogy még feleslegesen gondolkodom ilyeneken, csak tanuljak inkább (20 vagyok, nem valami tinilány aki a jövőről álmodozik). Biztos rosszul viselnék, ha barátom lenne, mert akkor nem csak tanulással tölteném minden időmet.