Szerintetek ez normális egy kapcsolatban? (Elhanyagolás, dohányzás)

A barátommal több mint 2,5 éve vagyunk együtt, másfél éve egy albérletben lakunk, 7-ből 4 napot együtt vagyunk, hétvégére pedig hazajárunk. Elég harmonikus a kapcsolatunk, nagyon szeretjük egymást, néha vannak vitáink, de nagyon komoly összeveszésünk még nem volt.

Azonban mostanában elég zűrös a családi életem, anyukám január óta már másodjára került be a kórházba,és úgy érzem a barátom nem igazán támogat.. Amikor anya bekerült először a kórházba, szinte én könyörögtem, hogy jöjjön át aznap este hozzám, hogy ne legyek egyedül otthon.. Második alkalommal(2 hete) inkább meg sem kértem, de neki eszébe sem jutott, azon az egész hétvégén a haverjával volt,mert éppen hazaért külföldről,nem is beszéltünk szinte, első nap hívott csak fel,érdeklődött, hogy mi történt anyával, utána következő napokon csak napi 2-3 üzenetváltás történt.

Most jelenleg szünetünk van, én itt vagyok egyedül az albérletben, mert nem akartam hazamenni, hogy ne legyek megint egyedül az üres házban, de neki eszébe sem jutott, hogy legalább egy napot feljöjjön hozzám. Csütörtökön jön ide az albérletünkbe, szintén ugyanazzal a barátjával, én pedig pont akkor megyek haza, szinte örült,amikor ma mondtam,hogy én nem leszek itt. Aztán elvileg pénteken átjön hozzám(valószínűleg csak azért, mert szülinapi buliba megyünk) otthon, de csak késő este ér hozzám, és aztán kora reggel megy is haza,mert a barátjáért el kell menni valahova..

Nem tudom miért, de teljesen úgy érzem, hogy ez a barátja sokkal fontosabb neki, mint én. Pedig még egy éve sincs, hogy ismerik egymást, és a barátom azt sem veszi észre, hogy kihasználja.. Állandóan furikáztatja magát a srác, szinte minden héten elviszi valahova, én jó, ha a 2,5 év alatt 3x megkértem ilyenre..Plusz vetet magának dolgokat, és azt mondja, hogy majd visszaadja.. De már több tízezernél tart a lista..

Szerintetek ilyen esetben mit lehet tenni? Nyáron is voltak már ezen vitáink, szintén ez az illető miatt, akkor belátta, hogy tényleg hanyagolt és idővel jobb lett a helyzet, A srác is egy időre kikerült a képből, nem beszéltek egy ideig, most megint elkezdtek beszélni, és kezdődik megint az egész.. Szerintetek ez normális vagy csak én reagálom túl?

Másik gond pedig a dohányzás.. Amikor összejöttünk, nagyon keveset cigizett, csak buliban, de akkor én is szoktam, az egyáltalán nem zavar.. De lassan egy éve már napi szinten cigizik alapból is,nekem apukám is cigizett, és én megfogadtam, hogy az én gyerekem apjának nem lesz büdös bagó-szagú a keze.. Ezen is nagyon sokat vitatkoztunk már, egy időre már tényleg csak ha ivott, akkor dohányzott, de aztán megint újra kezdte.. vett már e-cigit is, de nem használja azt sem, mert én nem engedtem nikotinosat rakni bele..Most jelenleg ott tartunk, hogyha velem van, akkor nem cigizik, de, ha hazamegy, akkor igen.. Engem ez is nagyon bánt, ez teljesen olyan , mintha átverne.. Mondtam neki múlt héten,hogy vagy teljesen leszokik vagy vége.. De erre azt mondta múlt héten, hogy úgyis csak mondom mindig..

Nagyon szeretem, de nem biztos, hogy nekem megér ez ennyit, főleg ilyen nehéz időszakban..Ha ezek tovább folytatódnak, akkor azt hiszem meg kell tennem azt a lépést.

Valakinek hasonló tapasztalat? Vélemény? Tanács?

Bocsánat, kicsit hosszú lett, de így talán érthető a történet :)

Előre is köszönöm a válaszokat!

21L/ 22F