Felkeresett 1 év után újra . Miért, mit tegyek, hogy ne zuhanjak össze?

21 éves lány vagyok. Egy 32 éves férfiról van szó,aki életem első szerelme volt, vele voltam először együtt..és azóta senkivel sem egyébkènt.

Nem magyar, külföldi .

Az akkor kezdetben mesebelinek tűnő ismerkedés időszakában teljesen beleszerettem, ő persze elhitette velem akkor,hogy szeret , fontos vagyok neki ,kb 2 hónapon át.. Aztán minden egyre rosszabb lett, rá kellett ébrednem az igazságra,hogy miért csak a lakásán akar találkozni,hogy miért nem érdeklődio olyan lelkesen mint az elején. Csak szexre kellettem neki .

Ezt kb. 4 hónapra rá erősen éreztem, nem bíztam benne ,es ífy már nem is mentem bele az együttlétbe . Egyébként megjegyzem,még így is a 4 hónap alatt egy ketemen meg tudom számolni,hányszor bújtunk ágyba, ilyen téren tényleg ahogy éreztem ,hogy nincs valami rendben.nemet mondtam.

Aztán mikor már a tiszteletet sem adta meg,amit ember embernek megad . Ott lett vége . Ő aztán nem keresett, én egy üzenettel zártam .

A lényege az volt,hogy bocsánatot kértem ,hogy a nehéz időszakában én nem tudok neki boldogság lenni. Egyetemi tanulmányokat folytatott akkor ,phd hallgató. Elfoglalt volt , ezt mindig is megértettem...de csak akkor keresett,ha ágyba akart bújni..

Szóval abban az utolsó üzenetben èn azt is megírtam,hogy nem kérhezi,hogy várjak a figyelmére.

Erre nem jött válasz . Itt lett vége.

Ez tavaly tavasszal volt. Aztán hosszas szenvedés időszak jött nálam..hianyzott,de közben tudtam,hogy én neki nem és hogy csak egy illúzió a fejemben.

A miérteket nem tudim leírni,de ez egy érzés,vonzalom ..és attól ,hogy külföldi,ez nekem nem volt magyarázat arra,hogy ne szeressek bele.

Tavaly decemberben egy bulihelyen láttuk egymàst. Én egy fiúval táncoltam, ő megállt a közelben és nézte ... ezt nem tudtam utólag hova tenni . Mindig mikor az egyetemi épületekben összefutottunk,levegőnek nézett ..èn is őt

2 napja pedig az történt,hogy ültem egy asztalnál az egyetemi épületben.. és egyszer csak megjelent és leült mellém. Sokkot kaptsm hirtelen. Kérdezte, hogy vagyok. Nem válaszoltam . Aztán elkezdte mesélni ,hogy befejezte itt a tanulmányait ,mondtam ,hogy láttam . Italra akart meghívni ,mert szerinte sok volt ott az ember és így nem lehet beszélni. Mondtam,hogy fogja magát és menjen dolgozzon,ne pazarolja itt az idejét . Aztán kérdezte mit csinálok,mondtam ,hogy várok valakit. Egy szintén külföldit akinek magyart tanítok, ő pedig nekem angolt . Kérdezősködött róla .. aztán megjelent a srác, így ő felállt az asztaltól ,kezett fogott vele. Én meg mondtam,hogy menjen. Meglepődött fejet vágott,hogy tényleg jött a srác,azt hihette ,csak hazudtam.

Aztán láttam,hogy távolról figyelt,még ott vagyunk-e.

Megviselt ez az egész ... csak egyszer néztem a szemébe, de akkor sem azt làttam mint régen ..ez változott bennem,már nem úgy nézek rá. Mégis megvisel,mert el sem tudtam képzelni,hogy ez megtörténik..és fáj,hogy megbánás nem volt benne , nem úgy állt a dologhoz .