Évek után is vele a legjobb a szex, képtelenek vagyunk elszakadni?

Oké, hogy a parkapcsolat alapja a szerelem, de tudod némi tudatosság sem árt benne.

A mediáció ebben segít. Az új világ. Akkor ahhoz tartjátok magatokat, amiben ott, segítséggel úgymond megállapodtok.

Ez racionális embereken tud segíteni. Ha csak elmentek, de semmibe veszitek az ott történteket, akkor nem lesz értelme.

"most is éppen egy ilyen egymáson lógós fázisban vagyunk"

lehet meg kéne próbálni ezen fázisok szintjét egy kicsit visszább venni, valami arany középutat találni.

Nálunk is az volt a gond sokáig, hogy az ilyen "egymásra találások" után én sokkal többet képzeltem a jövőnkbe mint a másik fél. Ez egy idő után mindig felborította az egészet.

A 3-4-ik ilyen hullámvölgy óta én sem gondolom túl az egészet, így egész jó.

Persze a szándék, az újrakezdés parazsa ott van bennem, teszek is apró lépéseket, mert ki tudja... De csak nagyon apránként, óvatosan lehet elérni valamit... ha el lehet még egyáltalán. Ha meg nem, akkor úgy lesz jó.

Nincs ebben semmi különös. A szexuális vonzalom, és a szerelem két külön kategória. Felesleges a párterápia, mert a büdös életbe nem lesztek egy pár. Ezt el kell fogadni. Érzelmileg nem illetek össze, és ezen nem segít semmilyen hókuszpókusz. Akinek több kapcsolata volt, az biztosan megtapasztalta már, hogy milyen őrült különbségek tudnak lenni két ember egymás iránti vonzódása között. Van, aki a fejére is állhat, akkor se tud szikrát csiholni bennünk, és van akinek a puszta léte fenekestül felforgatja az egész valónkat. És persze a kettő között ezernyi árnyalat.

A lényeg az, hogy a szexuális vonzalom jelenléte nem feltétlenül jelenti az érzelmi háttér meglétét is, mint ahogy az érzelmi háttér sem garantálja, hogy szexuális téren összeillik a két ember.

A ti esetetek még a szerencsésebbik rossz, kérdező, mert az baromi szar tud lenni, amikor szerelmes vagy, mint egy nagyágyú, de egyszerűen nem tudtok egymással mit kezdeni az ágyban, annyira nincs meg a szexuális vonzódás.