Az emberek nagyobb része nem szerelemből jön össze a párjával, csak hogy ne legyen magányos?

Mióta felnőtt körökben mozgok (munkahely, és a hobbim által) nagyon gyakran mondanak nekem ilyet az emberek. Szóval, hogy ők nem szerették soha a párjukat, csak azért mentek hozzá, vagy vették feleségül, mert már idősödtek és nem volt jobb, mert amúgy olyan jó ember a másik, mert becsúszott a baba, mert ketten könyebb megbírkózni az élettel. Persze van ahol a másik fél szerelmes volt kezdetben, vagy még most is lesi minden kívánságát az illetőnek. Párommal nemrég lakást vettünk, amiről meséltem a munkatársaimnak is, beszélgettünk a jövőről. Ami szíven ütött, hogy többen is, egymástól függetlenül megkérdezték, hogy amúgy szeretem e a barátomat, szerelmes vagyok e, vagy csak szeretnék már családot 27 évesen, és mikor mondtam hogy szerelmes vagyok, akkor próbáltak célozgatni hogy vajon ő is szeret engem? Mindezt 1 éves kapcsolat után, miközben a közös jövőnket alapítjuk, és a fellegekben járunk. Tényleg ennyire ritka dolog ez? Mármint hogy két ember úgy találjon egymásra, hogy mindketten lángolva szerelmesek? Hogy mindketten azt érzik, hogy a másikban megtalálták azt akit kerestek, és nem csak megalkuvás az egyik fél részéről a kapcsolat? Az előző kapcsolataim nekem is sikertelenek voltak, ezért meg is becsülöm Őt, az ilyen vélemények után mégjobban azt érzem, hogy hatalmas ajándékot kaptam az élettől. Szeretni, és szeretve lenni. Tényleg olyan ritka ez?