Milyen véleménnyel vannak arról a fiúról a lányok, aki sír? Nyilván nem nyavalygás miatt, hanem mondjuk azért, mert meghatódott, mert valami nagyon megérintette a lelkét.

Előfordul az ilyen, nincs vele baj.

Azért ne legyen minden napos... és ne emberek előtt, max a barátnője vagy családja előtt szval szűkebb körben. :)

Szerintem ha egy srác a suliban sírja el magát sok haverja tuti kineveti, h milyen puhány. Én barátom is szokott sírni, na de nem azért mert beüti a lábát hanem inkább nagyobb veszekedések után szokott ejteni pár könnyet velem együtt. Amúgy én teljesen természetesnek tartom hogyha egy fiú is sír. Azok inkább a romantikusabb fajtákhoz tartoznak. Sztem egyáltalán nem ciki, sőt még van mikor édesnek találom és kötelességem megvigasztalni olyankor.

Ők is emberek, érző lények, miért ne sírhatnának...Én szeretem látni, ha a párom sír, pláne, ha miattam, mert akkor tudom, hogy szeret, és aggódik értem...Az én előző barátom úgy zokogott, amikor volt egy nagyobb veszekedésünk...édes tud lenni!

Egy férfi is szokott sírni.

szerintem teljesen normalis, ha egy fiu sir. ok is emberbol vannak es jo latni, hogy van lelkecskejuk. :)

én kifejezetten szeretem! jó ha vannak érzései egy fiúnak is és az mégjobb ha nem szégyenli az esetlees gyengeségét :)

Szerintem nincs vele semmi gond...sőt...nekem bejönnek az ilyen srácok...;)

Szia:) Én jó véleménnyel vagyok, mert nem szeretem, ha egy fiú/férfi játssza a keménygyereket... pff.... 4. éve vagyok együtt Gyuszkómmal és emlékszem, milyen érzés volt, amikor először sírni láttam... Szinte lefagytam és nem hittem a szememnek. Ő az a típus, aki mindíg vidám, mondja a jobbnál jobb vicceket, stb., szóval fülig ér a szája:) Nagyon furcsa volt sírni látni, mert mintha egy új oldalát mutatta volna meg (hát végülis úgy is volt). Lehet, hogy rurcsán hangzik, de mint előttem is többen írták már, nekem is kicsit jó volt látni, hogy sírt, mert abból is tudtam, hogy fontos vagyok neki. (azért sírt, mert majdnem szakítottunk, jó mondjuk én is sírtam.) Akkor, abban a pár percben olyan sebezhetőnek tűnt. Nagyon jól esett, hogy annyira megbízott bennem, hogy nem szégyellte. Kötelességemnek éreztem a vígasztalását. Akkor este mindent átbeszéltünk és azóta is minden rendben. Merem állítani, hogy a sírásával még szorosabbá tette a kapcsolatunkat, hiszen abból tudtam csak igazán, hogy komolyan nem akar elveszíteni. Bocsi, hogy hosszú lett, de azért írtam le, hogy lásd, hogy nem kell szégyellni:)