Más is érzi úgy mint én, hogy elsuhan mellette az élet és nem történik vele semmi, csak magányosan kóvályog?

Fiúk, ingyen cumi nálam. :3

18/L

tizenéves korszak nekem is hasonló volt, középiskola pár fokkal jobb volt mint az általános, de aztán a középiskola utolsó 1-2 évében már nem éppen éreztem jól magamat, vártam, hogy vége legyen. utána továbbtanultam, az egyértelműen jobb korszak volt (de az csak 2 éves képzés volt) majd egyetemre továbbmenve az előző kettő közé estem vissza úgy érzem. bőven jobb mint mondjuk középiskola, ahová most így nem mennék oda vissza, max rövidtávra ha lenne időgép, de akkor még jó pár időszakra visszamennék több kevesebb időre xD ). itt egyetemen sokkal nyugodtabb a lét, de az tény, hogy minden nap megyek meg jövök, semmi különleges, míg mondjuk egy kollégista, albérletes azért valamelyest más helyzetben van.

óra előtt is az van, hogy nyomja mindenki a mobilt, vonaton is, ott mondjuk én is, de meg azt vettem észre, hogy nem éppen olyan közvetlenek az emberek egymással. sok külföldi, főként amerikai videót néztem, amiből az jött le, hogy jóval közvetlenebbek az emberek meg barátságosabbak. valójában én sem vagyok az, de amiatt van, hogy sokszor fáradtabb vagyok a kelleténél, lehet más is így van ezzel, de furcsa, hogy az emberek zömére igaz lenne... persze van néha kedves, mosolygós hallgató, vagy idegen ember az utcán, azt mindig tök jó látni.. én azt mondom, hogy az emberek egymást húzzák le ezzel a közvetlenséggel, és már senki nem akar közvetlen lenni, inkább túléli a napot.

amúgy elégszer megfigyeltem már, hogy sokan (főleg a bejárósok) beülnek a terembe aztán csak vannak , ritkán szól egyik ember a másikhoz, ez sem hiszem, hogy jól van így.

aztán hogy én látom-e rosszul vagy sem azt nemtom, de én így látom