Csajok ezt komolyan gondoljátok? 18/f

Életem szerelme, a kiszemeltem akiért idestova egy éve odavagyok hosszas huzavona után végül visszautasított. Tudni kell, hogy sokáig nem kezdeményeztem, közbe összejött egy taggal, akkor meg már b@$zhattam.

Romantikus depresszióba döntő beszélgetésünk végén azzal "vigasztalt" hogy sajnos rosszkor ismertük meg egymást és másképp is alakulhatott volna és, hogy pár év múlva biztosan én leszek a legjobb pasi főleg ha megváltozik a "hozzáállásom" úgyhogy ne szomorkodjak.

Ezt màr más is mondta de akkor is szánalomra méltó helyzetben voltam, szóval simán lehet csak üres vigasztalás is. Vagy ilyenkor komolyan mondjátok? Még az arcom is megsimogatta nekem ennyi jutott. Aztán mondtam neki "viccből" hogy rám ír majd ha szakítanak, mosolygott és mondta, hogy "lehet".

Azóta békén hagyom, nem tudok már mit tenni.