Haza kellett költöznöm, ez lányok nálatok visszataszító?

Magyarországon, magyar emberként, nem kisebbségiként, nem rászorulóként, lakáskasszával, 10 év gyűjtögetéssel, tisztességes munkával lakást tudtam vásárolni 8 évre szóló fix törlesztős hitellel 30.000Ft alatti törlesztőrészletekkel, ezt is 5 évre csökkentem egy második lakáskasszával. Ja, és Budapesten. Igaz, csak egy pici másfél szobás panel lakás, de első lakásnak tökéletes, és ha később valakivel közösen nagyobb lakásba akarok költözni, ez tőke.

Nem várom el, hogy egy felnőtt férfi külön éljen a szüleitől, de azt elvárom, hogy önálló legyen, és ha a szüleivel is él, akkor se velük szolgáltassa ki magát, ne úgy éljen a szüleivel, mint egy ovis, legyenek hosszú távú tervei, legyen célja a szülőktől különköltözés, ha talál megfelelő partnert, legyenek hosszú távú céllal megtakarításai...

Ha a kérdező a szülői házban is felnőttként él, és nem úgy, mint egy csecsemő, akkor fog találni társat még úgy is, hogy most kényszerhelyzetben van.

Egészségedre, de óvatosan, mert ebből szokott az lenni, hogy "de anyu olyan beteg", nagy a ház, stb., nem hagyhatom itt.

Mellesleg én örültem, hogy végre egyedül lakhatok, nem még visszaköltözni a szüleimhez... pfff, szerintem ez visszalépés.