Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nincs 'celom', ilyen esetben mi a teendő?
Lehet kicsit hulyenek fogtok nezni es nem tudom, hogy mas is van-e ezzel igy, de hatha tudtok segíteni. Szoval az a helyzet, hogy en ugy választok úgymond potenciális barat jelöltet, hogy előre kinezem magamnak (suli, munkahely stb) majd hetekig kb csak o jár a fejemben, elképzelem milyen lenne vele együtt, milyen lehet o, szoval nagyon sokat gondolkozom, mar-mar bele szeretek a platoi illetobe, aztán persze ha esetleg tényleg osszejon en vagyok a legboldogabb. Meg nem volt olyan, hogy ne lett volna ilyen 'ideal' az életembe, most viszont eljött ez a helyzet. 2 hónapja mar, hogy szakított velem a baratom, azóta nem tetszik senki es úgymond nincs is kin gondolkodni ezért pedig eléggé lehangolt es céltalan vagyok. Olyan meg sose volt, hogy hirtelen megtetszett valaki, en is neki, randi aztán kapcsolat, mindig hetekig csak orlodom, van, hogy hónapokig is, most viszont nincs senki es celtalannak erzem magam, ugyerzem talán mar nem is fog senki meg tetszeni. Esetleg van valaki aki hasonló helyzetben van? Hogy erhetnem el, hogy ne érdekeljen a dolog? Illetve hat a legnagyobb kerdes, hogy a 'gondolkodási szabadidomet' mivel tölthetnem ki? Mert hiába olvasok, belekepzelem magam mindig az adott fiuval, filmeknel, zene hallgatásnal, elalvás elott szinten igy van es nagyon szomorú vagyok emiatt.
Remelem érthető a kerdes, lehet kicsit hülyén fogalmaztam de nem is igazán tudom leírni a helyzetet, nekem a kapcsolataim sosem csak ugy jöttek, mindig volt valaki akit igazán akartam. Most pedig nincs es ez megremit, nem is tetszik a környezetemben senki (volt egy srác de neki kiderült, hogy barátnője van, úgyhogy azt hagytam). Bármi nem érthető nyugodtan kérdezzetek, csak ne esettek nekem, csak szimplán érdeklődöm a helyzetemben mit lehetne tenni :)
Ekezethianyokert is bocsánat előre is.
21/L
Tipikus, de elmúlik magától idővel. Nagyobb bajod sose legyen.
31/f
Miért olyan feltétlen fontos, hogy legyen aki tetsszen? Vagy legyen valakid? Ennyire nem kell kapcsolatfüggőnek lenni.
Anélkül is el kellene tudnod lenni :)
volt ilyen korszakom, elmúlt kapcsolat, szerelem nélkül...
nem tudom hogyan lehet, hogy az idő elmosta..
24f
Azta, annyira megértelek, hogy szinte meg sem tudom fogalmazni. Számomra a szerelem nem egy érzés, hanem egy életstílus, amely együtt jár álmodozással, izgalommal, őrlődéssel, fájdalommal, repkedéssel. Fiatal vagyok és tapasztalatlan, mégis, sok hónapos kihagyás után végre szeretek valakit. De úgy igazán. Maga a fiú fiatalabb nála, és elég bunkón viselkedik, de ha kedves, akkor napokig boldog vagyok. Elég jól ismerem ahhoz, hoyg tudjam, kit miért csinál. Sanszos, hogy soha nem fogja viszonozni az érzéseimet, nem egyszer sírok miatta, mégis, több bennem a pozitív érzelem. Már előre félek attól, amikor nem egy suliba fogunk járni, és esetleg kilép az életemből. Persze a család össze fog kötni valamennyire kettőnket ... De akkor is. Csak reménykedni merek. A reménykedés pedig egy jó dolo9g. Borzalmas érzés ha nincs senki, aki eszedbe jutna a gyönyörű szerelmes számokról. Akin gondolkozhatsz. Nekem hónapokig ez volt. Erre szerintem nincs tanács, direkt nem tudsz beleesni valakibe. Új emberekkel kell találkozni, és újakkal, és újakkal, a lényeg, hogy legyenek körülötted fiúk. Aztán hátha megismered egyiküket, aki belopja magát a szívedbe.
15/L
21 évesen már igazából ki kellett volna nőnöd ebből a plátói szerelmes korszakból. Ez tinilányok szokása. Általában amint átesik az ember az első kapcsolaton, már nem ábrándozik vadidegen emberekről, hogy “milyen lenne, ha..”, hanem a valóságban él, előbb próbálja megismerni őket és csak utána beleszeretni, igazi kapcsolatot kialakítani a cél, nem csak ábrándozni. Vagyis ez az érett dolog. Nálad mintha megállt vona ilyen téren a fejlődés, de nem rosszból mondom :D
21L
Kedves utolsó: volt több komoly kapcsolatom is, igaz nem sok, ketto, de komolyak voltak, úgyhogy tudom milyen egy kapcsolat. Mas pedig nem 3 nap utan tetszik meg, de szerintem a legjobban ugy lehet továbblépni valakin ha mar úgymond van mas aki erdekel, legalább addig se az előzőn sirankozol, hisz aminek vege annak vege. Általában szakítás utan mindig végiggondolom a kapcsolatot, ki hol rontotta el, levonom a kovetkezteteseket es tanulok belőle. Aztán pedig elkezdek nyitott szemmel járni, bár tény hogy nagyon ritkán tetszik meg valaki, de ha valaki igen az nagyon. Úgyhogy nem attól függ hogy az embernek van e komoly kapcsolta hogy min gondolkozik.
Bár a tobbi valaszolot is olvastam es tényleg érdekes egyébként, nem tudom miert vagyok ilyen típusú ember, szeretek a fejemben torteneteket kreálni, érdekes.
Azt meg azert nem gondolom, hogy amiatt mert gondolkozok (miert ti nem szoktatok?) megálltam volna egy szinten, epp ellenkezőleg, legalább van egy nagyon jo fantáziám. Az meg egy másik kerdes, hogy minden ember egészen mas, van aki meg húsz évesen is tinilanyosan tud szerelmes lenni, de azert ennyi idősen ez meg nem a legnagyobb baj szerintem, mert meg mindig közelebb vagyok a 15hoz mint a 30hoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!