Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet egy férfi egyedül, magányosan boldog?
Fiatal vagyok, mondhatni kapcsolatfüggő. Ha nincs senkim alig alig tudok koncentrálni.
Ahol most élek egyedül, nincsenek barátaim. Eljárok pár helyre, nincs baj a kommunikációmmal, de nem tudok haveri kapcsolatokat kialakítani.
A kapcsolatom szétmenőfélben, itt a hosszú hétvége, nulla programom van. Mindenki várja...én meg?
Nem kötnek le a számítógépes játékok, sőt szinte semmi. Valahogy túl sokat agyalok az életemen és ez rossz hatással van rám.
A kérdésem az hogy mi az ami elterelhetné a gondolataimat? Hogy ne magamon rágódjak, hanem átszellemülve csináljak valamit?
Nincs társaság, max család, de haza sem járhatok mindig.
Szóval aki azt írja élvezi a szingli létet, írja már le hogyan, ha hozzám hasonlóan alig vannak barátai, és mindemellé magányos is.
Tök jó dolgokat írsz. Egyrészt te már felismerted, hogy baj van veled. Ez, akár hiszed akár nem, a gyógyulás első lépése. Én ezért már most piros pontot adnék neked.
Mesélek valamit: én több mint három hónapja egyedül élek. Előtte szülőkkel, majd ex-el laktam együtt. Soha nem éltem ezelőtt így egyedül... Őszinte leszek, az első időkben sokat sírtam mert nincsenek nagyon barátaim, egyedül vagyok, stb. Nagyjából úgy ahogy most te. Elkommunikálgatok én is, de egy nagy szakítás után azért nagy lelkierő kell ahhoz, hogy pozitív képet mutass mások felé. Aztán pár hete eldöntöttem, hogy ennek vége, befejezem az önsajnálatot, az életem az én kezemben van, nekem kell kezdenem vele valamit. Az tök világos volt nekem is, hogy más nem fog velem haverkodni magától, főleg úgy, hogy látszik is rajtam, egy tömény depresszió vagyok. Szóval fejben elengedtem a görcsölést ezen a témán, csak próbálom megélni egyedül a napokat és lassan kezd beérni a gyümölcs. Például, sokáig nem jött el velem senki ha programot próbáltam szervezni, tegnap már ketten jöttek velem arra amit én szerveztem le. Plusz, ahol ez a program volt, már annyira jóban vagyok az ottani dolgozókkal, hogy tőlem kérnek pl. tanácsot.
Volt egy filozófus, Epiktétosznak hívták. Ő mondta, az embereket nem a tények zavarják, hanem a tényekről alkotott vélemények. Ez egyszerűsítve, a te helyzetedbe átemelve azt jelenti, hogy nem az a probléma, hogy magányos/kapcsolatfüggő vagy, hanem az, hogy te ezt ennyire negatívan éled meg. Most gondolj bele: az életed veszélyben van, mert magányos vagy? Nem. Alapvető működésedet befolyásolja? Nem. Akkor nem túlzó aggódás ez?
Persze, ez picit képmutatás most tőlem, mert én pl. azt vallom, hogy az élet egyik értelme a kapcsolat. Nem a pár, hanem a többi hozzám hasonló emberrel. De az ehhez vezető út az tényleg az, hogy elfogadod, hogy magányosan sem rossz. Nincs mitől félned, nem lesz semmivel sem rosszabb neked. És ha elfogadod a helyzeted és önmagad(! ez fontos) akkor nem fogsz aggódni és gyűlni fognak az emberek köréd...
igen, nekem is tudom hogy így kellene gondolkozzak, de nem mindig megy. hullámokban tor rám ez a dolog.
probálom elfogadni hogy ez csupán egy állapot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!