Egy háztartásbeli nő tartalmasabb életet él?

#10

Ezt nem kötekedésből írom, épp ellenkezőleg: hogy csináltad, hogy kiszakadtál a mókuskerékből? Meg hogy később kamatozott?

Tényleg ne értsd félre, elhiszem, hogy sikerült, leginkább azért kérdezem, mert édesapám viszont már évtizedek óta nem tud kiszakadni ebből, sőt, csak romlik a helyzet, jelenleg ott tartunk, hogy az egészségéért aggódik a család, mert iszonyatosan túlhajtja magát :(

Nem igazán látjuk, hogy megérné neki a sok munka, szakmai előrelépés, továbbképzés, stb, mert csak megszűnt a magánélete lényegében :( Hazamegy, alszik 4-5 órát, és megy vissza dolgozni :(

Hogy csináltad, hogy kitörtél a mókuskerékből, és van időd magadra is a karrier mellett?

Ez árnyaltabb azért ennél, bár attól szvsz nem lesz "tartalmasabb", mert utazgat vagy koncertre jár.

Én ismerek elég sok háztartásbeli nőt, igaz a legtöbb alapvetően a gyerekeivel van otthon (tíz+ éve), de nem mind. Van sok, aki részt vesz valamilyen önkéntes munkában, heti vagy havi pár órában, na erre már inkább mondanám, hogy tartalmas.

Egyébként attól hogy nem dolgozol, nyilván nem lesz több pénzed amit utazásra költhetsz, szóval ezt nem is értem hogy gondoltad.

#11

Azzal kezdtem, hogy saját magam és a lelki békém helyeztem a prioritáslistám elejére :) A karrierem szépen megfontoltan halad, kitűztem magam elé bizonyos mérföldköveket, de nem eköré építettem az életem. Fontos a munka-magánélet egyensúly számomra, így bár megvannak a célok, nem hajszolom őket mindenáron és azonnal, adok időt magamnak, hogy fejlődjek és nem zavar, ha nincs azonnali eredmény.

Ami az előrelépést illeti, nem feltétlenül ugyanannál a cégnél teszem, átlagban 2-3 évig maradok egy munkahelyen, így sokkal könnyebb helyezkedni és megugrani a "szinteket", mint ha évekig ugyanott dolgozik az ember. Keresett a szakmám, jó is vagyok benne, jelenleg ott tartok, hogy az esetek 80%-ban időben megyek el a munkából és a hátam mögött hagyom, amint kilépek az ajtón - persze ehhez egy jó adag önfegyelem is kell. Természetesen nálunk is vannak stresszes időszakok (ciklikus jelleggel), ilyenkor rengeteget dolgozom (túlórák, hétvégék), de nem ez a jellemző a mindennapokra. Volt olyan munkahelyem, egy nagy nevű multi cég, ahol bizony elvárás volt a folyamatos túlórázás, de bár ott hamarabb sikerült volna fejlődnöm, inkább váltottam egy olyan cégre, ahol ugyan lassabb volt a szakmai haladás, egy kicsit visszalépés is volt abban a helyzetben, de visszakaptam a magánéletem, így megérte. Rengeteg minden múlik a prioritásokon és az önfegyelmen szerintem.

#13

Értem, köszönöm a választ!

Ő is szép lassan érte el, amit elért, és ő is azért pár évente váltogatja a munkahelyét, olyan önéletrajza van, amivel kb bárhova felveszik amit megpályázik, volt már ügyvezető igazgató egy multicég Magyarországi gyárában, az volt eddig az egyetlen, amit beismert hogy tönkreteszi a magánéletét, túl sok neki, és önként felmondott, de ettől még felsővezető azóta is minden munkahelyén, ugyanúgy stressz, stb, most ott tartunk, hogy azért jár haza, hogy aludjon pár órát és zuhanyozzon, ennyi. :(

Próbálunk évek óta hatni rá, remélem fog sikerülni, mielőtt az egészsége bánja.

Szuper, hogy neked sikerült megtalálnod az egyensúlyt!

(A kérdezőtől pedig elnézést az off miatt)