Ferfiak! Osszejonnetek tulerzekeny novel?

Az hogy meghatódik, nem zavaró.

Az viszont már igen ha minden problémára, nehézségre így reagálna.

Volt ilyen párom. Komolyan mondom, kiborító volt hogy minden egyes nap bőgnie kellett valamiért!!!

Ezzel pedig engem is borzalmasan stresszelt, mindig azt az érzést keltette bennem hogy valami rosszat csináltam már megint. Pedig nem...

Mondjuk ő tudatosan generálta a problémákat is, igyekezett mindent úgy beállítani hogy az probléma legyen és a rosszkedvet fenn lehessen tartani. Vagy ha épp nem volt ilyen, akkor valami nagyon régi csontvázat kellett előszedni a szekrényből. Mindegy, csak sírni, stresszelni lehessen. Nem fogtam soha hogy miért kell attól félni hogy jókedvben töltünk el akár egy napot is.

Szóval van egy határ ameddig ez rendben van, hiszen a nők általában érzékenyebb lelkületűek. De ha mindennapossá válnak a sírások, az nagyon frusztráló.

Én is érzékeny vagyok, de ez már irreális, amit te művelsz.

Nem jönnék veled össze, mert sohasem tudnám, mikor-min bőgöd el magad.

Nem mernék szólni hozzád, vagy vitatkozni akármiről is, hisz nincs kedvem utána vigasztalgatni, és ez elbagatellizálná a problémát.

"megerintenek a szomoru vagy epp kedves dolgok, talan jobban es tobbszor, mint masokat."

ha ennyiről van szó, az viszont nem zavaró.

Legalább vannak érzelmeid :-)

Az lelombozóbb mikor mindenféle igyekezet, készülődés ellenére nem hatódik meg a másik fél.