Szégyenlem magam, mert egy 30as férfi tetszik, kiderült. Munkatársaimon látom a gúnyt emiatt, hogyan küzdjem le emiatti szorongást és idegességem?

Úgy látszik a kolléganőid kiszurtak maguknak de ez nem azért van hogy tetszik neked a mérnök. Egyszerűen sok nő ilyen, ha informális csoportba rendeződik akkor lekk valami célpont akit piszkálni lehet. Ez emberi gyarlóság, a hiba nem benned van, mert akérmit fogsz csinálni kibeszélnek a hátad mögött.

Ne foglalkozz velük, majd találnak helyetted új célszemélyt akit cseszegetni lehet és akkor békén hagynak.

Igazából mind csak azért utálnak most, mert nekik is ő tetszik, és csak neked van esélyed nála :D

Miért kérdezték, szerinted? :D

Igen, először nagyon rossz ezzel szembesülni. Amikor a kollégák csámcsognak más magánéletén, sőt még rendesen háborognak is, mintha az ő életükre bármilyen hatással lenne. Az ember hajlamos eleinte magára venni, szégyenkezni.... De mi miatt is? Mert tetszik valaki? Nos, ez nem téged minősít hanem őket!

Aztán eltelik egy idő, ami után ez elmúlik, maximum szánalmat fogsz érezni az ilyen sivár életű móúnikasó meg barátokközt rajongók iránt.

Tudom, végigmentem ezen, amikor váltam. Eleve kivoltam a válás miatt, és még ez is... Mindenki mély megvetésével kellett szembesülnöm, miközben arról fogalmuk sem volt hogy hogyan, miért válunk. Egyszerűen csak jól esett nekik történeteket szőni, csámcsogni, majd a saját maguk által kreált történetek alapján gyűlölni engem.

Némelyik odáig jutott ebben hogy mikor szembe jötta folyosón, elfordította a fejét, nem köszönt vissza.

Azóta néhány év eltelt, érdekes módon azon emberek szinte kivétel nélkül hasonló helyzetbe kerültek, válnak/váltak.

Én meg csak szánakozva nézem őket, kicsirigó, most én is gyűlölködjek mert váltál??? Hát nem a te dolgod? Ki másra tartozik? Ugye hogy senki másra? Na...

"Csak annyira magamra tudom venni az ilyen dolgokat, pedig tényleg nem kéne."

Nem bizony, de egy idő után megtanulod hogyan kell figyelmen kívül hagyni az ilyeneket.

Meg megtanulni azt is hogy kinek mit érdemes elmondani.

(Nagyjából senkinek semmit :-) )

Munkahelyen nem beszélünk ilyen témákról. Szerelmi ügyekről, politikáról, vallásról. ezeket jegyezd meg, mert célponttá válsz és az információval mások visszaélhetnek.

Ha tetszik valaki, nem kell megbeszélni senkivel, csak kezdeményezni, összejönni vele és onnantól nem tehetnek mást, csak tudomásul veszik, hogy ti együtt vagytok.

Ezt én is a saját káromon tanultam meg és drága tanulópénzt fizettem érte.

valamelyest én is hasonló szituban vagyok...

Nekem (24/L) a gyárban dolgozó egyik csoportvezető fiatal srác tetszett meg nagyon, az elejétől fogva különös vonzalmat éreztem/érzek iránta, ami sajnos eléggé látszott is rajtam... olykor zavarbajövés, elpirulás. Ezt kiszúrta Ő is, és gondolom nagymellénnyel eldicsekedett a ténnyel a kollégáknak (akik 70%-a szintén férfi), mert látom a többieken, hogy bizonyára tudják rólam ezt az infót.

És maga ez a srác is kimosolygott ezért és direkt elkezdett figyelgetni távolról.

Én is úgy éreztem, hogy jajj milyen gáz vagyok, úristeeen...Jó, tény, hogy nem volt előnyös, hogy ennyire kifejeződött rajtam ez a dolog (most már teljesen sikerült visszafognom ezt a dolgot), de akkor is most kiröhögniük azért, mert tetszik nekem ez a pasas, sztem nagyon óvodás és érzéketlen viselkedés részükről.