Tegyük fel nő vagy egy baráti összejövetelen, ami a párod társasága. Valaki csúnya dolgokat mond neked a párod háta mögött, sérteget. Ha el is mondod, mikor? Még ott helyben? De hogy, látványosan félrehívod a barátodat? Hogy kéne az ilyet intézni?

Miért nem véded meg magad? Mi köze ehhez a párodnak? Ennyi erővel szaladhatnál haza apucihoz, hogy csúfolnak! Ennyi ésszel minek neked még párkapcsolat?

Nálunk volt ilyen, teljes lelki nyugalommal kiálltam magamért, majd másnapra el is felejtettem, és csak akkor jutott eszembe, mikor a párom kérdezte, hogy mi volt az a szóváltás közöttünk a haverjával. Alapvetően ez egy olyan dolog, amiről csak utólag mesélnék mellékesen, nem vagyok olyan viráglelkű, hogy a "csúnya dolgokat mond nekem" az mély nyomot hagyjon bennem. Nyilván nem fogok titkolózni a párom előtt, de ezt nem tartom olyan horderejű dolognak, amiről feltétlenül egyből árulkodnom kellene.

Az, hogy nem szaladsz rögtön apának árulkodni, nem azt jelenti, hogy titkolod.

A párom, azonnal vissza szólna, olyan hangon, hogy hallja mindenki és értse, mire is válaszolt.

Elég érzékeny vagyok, attól függ, mit mondana. De mivel frissen megismert ember, és ismeretlenül ítélkezik, sérteget, próbálnám figyelmen kívül hagyni. Az ostobasággal nem tudok mit kezdeni, de ha nagyon nem akar leállni, akkor kiállnék magamért. A páromnak beszélnék róla, de nem tőle várnám a megoldást. :)

Én belemegyek a vitába és megvédem magamat. Majd utána elmondom a páromnak. Úgy gondolom, nem árt tudnia róla, hogy a barátai milyenek, de nem neki kell először megoldania a dolgot. (Nyilván utána ő is beszélne az illetővel.)