Lányok akiket zaklattat szexuálisan, vagy megerőszakoltak?

Engem. Nem tudom, nem igazán kellett feldolgozni. 9 éves voltam, és későn érő típus, nem tudtam még mi történik igazán. Ciki, nem ciki.

Talán annyi maradt meg ebből, hogy abszolút sub alkat lettem, és imádom ha párom erőszakos az ágyban, és szeretem az elrabolós, megerőszakolós játékot. De lehet enélkül is ilyen lennék, mert az életben nagyon erős egyéniség vagyok, és az ágyban átlagba az ember a saját személyiségének visszája.

Pszichológus segítségével dolgoztam fel, egyedül nem is érdemes próbálkozni.

Mivel szakember segített(többet tud segíteni mint gondolnátok), és már jó sok éve történt mára nagyjából teljesen feldolgoztam, normális életet élek. Nem lettem lelki nyomorék, de azért valamennyire hatással van ma is az életemre, nem bízom annyira a férfiakban(tudom, hogy nem mindenki ilyen)idegen férfival félek kettesben maradni,sötétedés után max.autóval megyek el otthonról, elhagyatott helyre még nappal és kíserettel sem megyek.Nagyon féltem a családtagjaimat, a gyerekeimet,addig nem hittem, hogy velem bármi rossz történhet,most már tartok a pedofiloktól, bűnözőktől.Nem vettem komolyan ezeket a dolgokat és nem voltam elég elővigyázatos,így lehetőségt adtam neki,ezért picit még mindig hibáztatom magam.

Velem ex eröszakoskodott, és azért, mert itt-ott felbxták és rajtam kiélhette, hisz gyengébb voltam.

Annyiban volt kihatással, hogy elöször féltem a páromtol, hogy bántani fog, de semmi egyéb.

Viszont - bár nagyon heves - maximálisan figyel rám, és vigyáz, hogy ne okozzon szándékosN fájdalmat.

28n

Volt férjem akkor vált agresszívvé, amikor elindítottam a válást. Szerinte szeretőm is volt, "neki üzent" a kék zöld foltjaimmal, hogy az övé vagyok, és nem is leszek így másé.

"Csak" nem tudok bízni az emberekben, félek ha közelednek felém, hozzám, leegyszerűsítve. Bezárkóztam.

A jövőben még egyáltalán lesz e nemi életem el se tudom képzelni, undort érzek.