Némelyik Grimm-mese, igazából korunkra rávetíthető párkapcsolati és ismerkedési viselkedésformákat mutat be?

Gondolkodtam a minap, hogy a Grimm-meséket, ha realistán nézzük, tulajdonképpen a mai korra is rávetíthető szerelmi-kapcsolati-ismerkedési dolgokra, típusokra mutat rá, hol a férfi, hol a női nemnek bevíve egy-két övön aluli ütést.

Pár példa:

Hamupipőke: A nő csak akkor kerülhet a menő pasi szeme elé, ha a madarak meg a tündér szép ruhákba rakják. A királyfi is egy felszínes valaki, de a történet végi öncsonkítások a helyi menő pasi kegyeiért is egy erős találat.

Hófehérke és a hét törpe, ami a friendzone-ról mesél egy szép történetet. A 7 törpe segít az elesett lánynak, igazából eltartják, védik az öregasszonytól stb. erre mit csinál a kiscsaj? Mikor kómában fekvő állapotában megcsókolja egy nekrofilhajlamú férfi, elmegy azzal, pedig semmit nem tud róla. A 7 törpe neve is beszédes, a friendzone-olt férfiak 7 legrosszabb tulajdonságát növeli föl 1-1 törpében:

Tudor - Tudálékosság, okoskodás

Morgó - Mogorvaság, gúnyolódás

Szende - Nyápic-ság, tutyi-mutyiság

Szundi - Lustaság, tohonyaság

Vidor - Idétlenség, poénkodás

Hapci - létező fizikai betegség

Kuka - hallgatagság, magába fordulás.

Halász meg a felesége:

Aki ismeri a történetet az tudja mire gondolok. A halász a csodahaltól kérhet bármit, de a feleségének sosem elég amit kap. Ez korunra vetítve tulajdonképpen az amikor a feleség kötelezően hajszolja bele a férjét a munkába?

Még pár történet, ami nem Grimm

Aladdin - aki nem éri be akárkivel, neki a hercegnő kell, pedig csak egy piaci rabló

Fából faragott királyfi: Itt egy felszínes nővel találkozhatunk

stb.

Furcsa ezen elgondolkodni, nem?