Normális a barátom "viselkedése"?

Ősszel kezdtem el sportolni, de csak úgy találtam jó helyet, hogy Budapestre kell feljárni. Nos, én 120 km-re lakok a fővárostól, vagyis másfél órát vonatozok hétvégén az edzések miatt. Ott ismertem meg a jelenlegi barátomat (aki az első barátom is egyben), akivel március-április környékén jöttünk össze. Az lenne a probléma, hogy ő nem hajlandó vidékre lejönni, mert lusta két órát utazni (a másfél óra vonathoz még hozzáadódik az a félóra, amíg én elsétálok az állomásig). Anyával már beszéltünk erről, hogy ha úgy vesszük, én szívesebben megyek fel hozzá, mert szerintem több mindent lehet csinálni a fővárosban, mint vidéken, viszont jó lenne ha legalább a szándék meglenne benne, hogy legalább annyira lejön, hogy bemutatkozzon - ugyanis én már be lettem mutatva anyukának, apukának, az egyik nővérének is. Mivel hétköznap nem tudok feljárni a suli miatt, ezért csak hétvégén találkozunk. Azt is mondta, hogy ha nekem esetleg nem lenne pénzem felmenni, akkor szóljak és kifizeti a jegyem. Még mielőtt összejöttünk, mesélte, hogy az előző barátnője 3 órára lakott tőle egy faluban, és a 9 hónap alatt amíg együtt voltak, mindig a csaj jött fel. A nyáron már nem találkozunk, mert augusztus végéig külföldön dolgozik az apjánál. Eddig nem beszéltünk erről, viszont többször is elmondta mielőtt hivatalosan összejöttünk, szerintem rejtett célzásként, hogy nem utazgat órákat mert fárasztó, stb. Ezt leszámítva nincs semmi baj a kapcsolatban. Nagyon tisztelettudó, ha ott vagyok náluk akkor tesz róla, hogy otthon érezzem magam, ha elmegyünk valamerre, mindig jól érezzük magunkat. Ti meddig tudnátok ilyen kapcsolatban lenni? Nem szeretném, hogy vége legyen, de ha tartja magát ahhoz, hogy nem jön le egyszer sem, akkor nem tudom merre tovább...

18/L