Tényleg idegesítő lehet egy lánynak ha egy srác túlságosan szereti?

Jaguar sem mondhatta volna jobban xD

30/f

Falra másznék, megőrülnék, komolyan ettől. Nagyon szeretem, ha szeretnek, tényleg, bújós vagyok, ölelkezős, imádom a testi-lelki közelséget, kedveskedést, minden nyálas apróságot.

De engem senki ne kezeljen csecsemőként. Arra ott van édesapám meg édesanyám.

-Segítségnél elég egyszer felajánlani, hogy "tudok valamiben segíteni?" vagy "miben segítsek?", ha nem, akkor elég tudatni, hogy tudom, hogy ügyes, de azért ha mégis kellene, számíthat rám. És nem nyüzsögni.

-Ápolgatás. Eleve akit ápolni kell, az a legkiszolgáltatottabb. Oké, nem azt mondom, hogy ha elesek, röhögjön ki és menjen tovább, de egy "jól vagy?" vagy "minden rendben?" bőven elég. Nem kell agyoncsókolni meg leápolni, elég csak a felajánlás, az aranyos és nem tolakodó. És nem érzem magam úgy, mint egy életképtelen.

-Aggódásnál meg az a szint aranyos, ha este megkérdezi, hogy mondjuk hazaértem-e épségben, vagy hasonlók. De mikor ki sem enged sötétedés után, mert jaj, bajom lesz, meg jaj, meg ne fázzak... Nem vagyok kisbaba!

Szerintem ha valaki ki akarja fejezni ilyen módon a szeretetét, tegye azt meglepetésekkel, figyelmességekkel, érezzem azt, hogy ott van mellettem, de nem azt, hogy mindent helyettem akar csinálni. Nekem az hízelgőbb, ha hisznek bennem és bátorítanak, mintha ki akarják venni a kezemből a feladataimat meg a gondjaimat, amikkel eddig is tökjól elvoltam és élmény volt számomra, mikor megbirkózhattam velük.

20l